Miután az előző hetem nem volt annyira jó - annak ellenére, hogy azért szeretek az ODF-nél dolgozni, mert mindig mást kell csinálni, három napig egymás után ugyanazon a helyen voltam büntetésből, mert állítólag nem takarítottam ki rendesen - már nagyon vártam a szabadnapjaimat, amik nem is okoztak csalódást. Azért persze nem indult teljesen zökkenőmentesen a dolog...
A pénteki nap nagy része leginkább a "semmi-sem-sikerül" napként fog bevonulni a történelmembe, ugyanis - meglepő módon - semmi nem akart összejönni. Aznap délelőtt meghallgatás volt azoknak a cast membereknek, akik Mickey egér és társai bőrében képzelik el magukat a jövőben, és én persze most is kaptam az alkalmon, hogy jól beégessem magam. Az, hogy a dolog nem fog összejönni, már ott világos volt, amikor megkaptam ugyanazt a sorszámot, amit anno Londonban, a Tokyo Disneylandes válogatásomon kaptam... Rossz ómen, rossz ómen. Nagyon úgy nézett ki amúgy, hogy nem túlzottan keresnek embereket most, hiszen volt ott pár olyan ember, akiket én meghallgatás nélkül is felvettem volna, és nekik sem sikerült, úgyhogy nem is vettem most a dolgot annyira a szívemre, és inkább amiatt szenvedtem, hogy hirtelen mennyire meleg lett. Mivel a nyáron strandnak még csak közelében sem jártam, ezért úgy éreztem, itt az ideje ellátogatni egyre, amihez pont kapóra jön szobatársam Dina, aki szabadnapos. Dina épp Párizsba tartott volna, amikor elértem, és mivel abszolúte nem akart oda menni, ezért aztán benne is volt a kis rögtönzött programomba. Persze aztán rájöttünk, hogy rendes strandra elmenni túl körülményes lenne, így aztán kitaláltam okosan, hogy na majd bemegyünk az egyik Disney-hotelbe, és gyorsan le is csekkoltuk, hogy lehetséges-e a dolog. Naná, hogy nem! Ezek után még elmentünk a Jessicába, azaz az olcsó Disney-boltba (zárva volt) és megnéztük, hogy fel tudunk-e ülni az egyik új attrakcióra (csak ha két órát várunk), majd rájöttünk, hogy ma már semmi nem jön össze, így aztán jobban tesszük, ha hazamegyünk. Itthon szépen át is aludtuk úgy, ahogy volt az egész délutánt, szóval nem meglepő, hogy este már újdonsült erővel készültünk arra, hogy méltó módon, tűzijátékkal megünnepeljük augusztus 20-át... Az nem számít, hogy a Disneylandes tűzijátékot már kismilliószor láttam, azért most mégis más volt :) Utána még sikerült hajnali fél 6-ig nyomni a bulit, ráadásul igaz magyar módjára négy kukoricacsővel a zsebemben (amit a magyar srácok igaz magyar módjára a szomszéd kukoricamezőről loptak :D), szóval igazán nem panaszkodhatok... :)
Persze szombaton azért nem esett jól annyira az, hogy öt óra alvás után fel kellett kelnem, na de jött egy Mlle Klamer és plusz egy fő. Nekem köszönhetően sikerült jó olcsón Disney-hotelt foglalniuk, ami annyira bejött nekem, hogy végül én is ott aludtam... :D Na nem meglepő: tiszta ágy, büféreggeli, Disney-csatorna... :D
Bár én szívesebben maradtam volna a hotelben tévézni, azért végül elkísértem TV-éket vásárolni, pedig tudtam, hogy annyira engem nem vonzanak a D&G meg hasonló cuccok, még akkor sem, ha most csak 100 euró egy felső. Azért végül jó volt a dolog, csak az nem tetszett, hogy kicsit elszúrtuk az időt, és kezdett neccessé válni, hogy odaérünk nyolcra a Café Mickeybe, ahova asztalt foglaltattam. Nos, végül negyed 9-re értünk oda, amikor én már vörös voltam a dühtől, de végül csak megkaptuk az asztalunkat, szóval indulhatott is a móka! Na igen, a Café Mickey nem azért a legmenőbb étterem a világon, mert olyan jót főznek, sokkal inkább azért, mert itt vacsora közben körülbelül ötpercenként jön oda hozzád egy karakter... :D
Nem meglepő módon én valami hihetetlenül élveztem az estét, bár lehet ez annak volt köszönhető, hogy rendeltem egy jó kis koktélt, ami valami olyan erős volt, hogy alig tudtam meginni. Ahogy Tamás kedvenc képe is mutatja: a vacsora már elfogyott, de a koktél még mindig tartja magát... :)
Azért az este legjobb része mégis a vége volt: mivel a nővérkém a héten ünnepelte a huszon...ööö tizennyolcadik szülinapját, ezért ugye az a minimum, hogy Mickey köszönti fel... Meglepetééés! Lett volna, ha nem ő maga találta volna ki a dolgot. Azért persze azóta azt is kitalálta, hogy öreg ő már az ilyenekhez, és egész este rettegett, hogy vajon a rengeteg happy birthday dalból az egyik az övé lesz-e. Éééés igen... :D
A vacsi után még gyorsan berohantuk a parkba, hogy megnézzük az éjszakai felvonulást és a tűzijátékot, illetve shoppingoljunk, majd mentünk vissza a hotelbe Hannah Montanát nézni ööö akarom mondani aludni!
Vasárnap reggel korán keltünk - legalábbis egyesek: "Tomi már megint rád kell várni" -, hiszen várt ránk a finom reggeli, romlott almakompótostul meg mindenestül. Néhány órával később sikerült Tamásnak is összeszednie magát, és már úton is voltunk Disneyland fele. Jó turistaként felültünk a legjobb dolgokra, mint például az egy hete megnyitott attrakcióra, az RC Racersre, ami még mindig nagyon para, meg a Captain EO-ra, amin Tamás és én is elaludtunk. Bár ők már korán haza akartak menni, mert Audrey fontosabb mint Pepi, azért én nem engedtem őket el addig, amíg együtt meg nem nézzük a kedvenc showmat. Az kicsit kevésbé tetszett, hogy nekem a dolgot már a munkaruhámban kellett megnéznem, de hát ez van, az élet nem fenékig tejfel, na!
:)
A pénteki nap nagy része leginkább a "semmi-sem-sikerül" napként fog bevonulni a történelmembe, ugyanis - meglepő módon - semmi nem akart összejönni. Aznap délelőtt meghallgatás volt azoknak a cast membereknek, akik Mickey egér és társai bőrében képzelik el magukat a jövőben, és én persze most is kaptam az alkalmon, hogy jól beégessem magam. Az, hogy a dolog nem fog összejönni, már ott világos volt, amikor megkaptam ugyanazt a sorszámot, amit anno Londonban, a Tokyo Disneylandes válogatásomon kaptam... Rossz ómen, rossz ómen. Nagyon úgy nézett ki amúgy, hogy nem túlzottan keresnek embereket most, hiszen volt ott pár olyan ember, akiket én meghallgatás nélkül is felvettem volna, és nekik sem sikerült, úgyhogy nem is vettem most a dolgot annyira a szívemre, és inkább amiatt szenvedtem, hogy hirtelen mennyire meleg lett. Mivel a nyáron strandnak még csak közelében sem jártam, ezért úgy éreztem, itt az ideje ellátogatni egyre, amihez pont kapóra jön szobatársam Dina, aki szabadnapos. Dina épp Párizsba tartott volna, amikor elértem, és mivel abszolúte nem akart oda menni, ezért aztán benne is volt a kis rögtönzött programomba. Persze aztán rájöttünk, hogy rendes strandra elmenni túl körülményes lenne, így aztán kitaláltam okosan, hogy na majd bemegyünk az egyik Disney-hotelbe, és gyorsan le is csekkoltuk, hogy lehetséges-e a dolog. Naná, hogy nem! Ezek után még elmentünk a Jessicába, azaz az olcsó Disney-boltba (zárva volt) és megnéztük, hogy fel tudunk-e ülni az egyik új attrakcióra (csak ha két órát várunk), majd rájöttünk, hogy ma már semmi nem jön össze, így aztán jobban tesszük, ha hazamegyünk. Itthon szépen át is aludtuk úgy, ahogy volt az egész délutánt, szóval nem meglepő, hogy este már újdonsült erővel készültünk arra, hogy méltó módon, tűzijátékkal megünnepeljük augusztus 20-át... Az nem számít, hogy a Disneylandes tűzijátékot már kismilliószor láttam, azért most mégis más volt :) Utána még sikerült hajnali fél 6-ig nyomni a bulit, ráadásul igaz magyar módjára négy kukoricacsővel a zsebemben (amit a magyar srácok igaz magyar módjára a szomszéd kukoricamezőről loptak :D), szóval igazán nem panaszkodhatok... :)
Persze szombaton azért nem esett jól annyira az, hogy öt óra alvás után fel kellett kelnem, na de jött egy Mlle Klamer és plusz egy fő. Nekem köszönhetően sikerült jó olcsón Disney-hotelt foglalniuk, ami annyira bejött nekem, hogy végül én is ott aludtam... :D Na nem meglepő: tiszta ágy, büféreggeli, Disney-csatorna... :D
Bár én szívesebben maradtam volna a hotelben tévézni, azért végül elkísértem TV-éket vásárolni, pedig tudtam, hogy annyira engem nem vonzanak a D&G meg hasonló cuccok, még akkor sem, ha most csak 100 euró egy felső. Azért végül jó volt a dolog, csak az nem tetszett, hogy kicsit elszúrtuk az időt, és kezdett neccessé válni, hogy odaérünk nyolcra a Café Mickeybe, ahova asztalt foglaltattam. Nos, végül negyed 9-re értünk oda, amikor én már vörös voltam a dühtől, de végül csak megkaptuk az asztalunkat, szóval indulhatott is a móka! Na igen, a Café Mickey nem azért a legmenőbb étterem a világon, mert olyan jót főznek, sokkal inkább azért, mert itt vacsora közben körülbelül ötpercenként jön oda hozzád egy karakter... :D
Nem meglepő módon én valami hihetetlenül élveztem az estét, bár lehet ez annak volt köszönhető, hogy rendeltem egy jó kis koktélt, ami valami olyan erős volt, hogy alig tudtam meginni. Ahogy Tamás kedvenc képe is mutatja: a vacsora már elfogyott, de a koktél még mindig tartja magát... :)
Azért az este legjobb része mégis a vége volt: mivel a nővérkém a héten ünnepelte a huszon...ööö tizennyolcadik szülinapját, ezért ugye az a minimum, hogy Mickey köszönti fel... Meglepetééés! Lett volna, ha nem ő maga találta volna ki a dolgot. Azért persze azóta azt is kitalálta, hogy öreg ő már az ilyenekhez, és egész este rettegett, hogy vajon a rengeteg happy birthday dalból az egyik az övé lesz-e. Éééés igen... :D
A vacsi után még gyorsan berohantuk a parkba, hogy megnézzük az éjszakai felvonulást és a tűzijátékot, illetve shoppingoljunk, majd mentünk vissza a hotelbe Hannah Montanát nézni ööö akarom mondani aludni!
Vasárnap reggel korán keltünk - legalábbis egyesek: "Tomi már megint rád kell várni" -, hiszen várt ránk a finom reggeli, romlott almakompótostul meg mindenestül. Néhány órával később sikerült Tamásnak is összeszednie magát, és már úton is voltunk Disneyland fele. Jó turistaként felültünk a legjobb dolgokra, mint például az egy hete megnyitott attrakcióra, az RC Racersre, ami még mindig nagyon para, meg a Captain EO-ra, amin Tamás és én is elaludtunk. Bár ők már korán haza akartak menni, mert Audrey fontosabb mint Pepi, azért én nem engedtem őket el addig, amíg együtt meg nem nézzük a kedvenc showmat. Az kicsit kevésbé tetszett, hogy nekem a dolgot már a munkaruhámban kellett megnéznem, de hát ez van, az élet nem fenékig tejfel, na!
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése