Turistáskodás, több-kevesebb sikerrel

Egy ideje már szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy bizony ez a rövid idő, amit itt töltünk, igencsak a végéhez közeledik, és eljött az ideje annak, hogy gyorsan megcsináljunk mindent, amit már június óta terveztünk, azaz elkezdjünk úgy igazából turistáskodni. Az, hogy a héten ismét háromnapos hétvégém volt, sokat segített a dologban...

Bár szinte minden szabadidőm a parkban töltöm, azért valamiért most pénteken is szívesen vállaltam azt, hogy elkísérem finn lakótársamat, Satu-t a Studióba, ahova két finn barátnőjével megy, és ahova kellek én is, hogy ne legyünk páratlanul. Igazi jó Disney-turistaként mindenre, de tényleg mindenre felültünk, amire érdemes, köztük természetesen a Tower of Terrorra is. Vicces a fejlődés, régebben már annak örültem, hogy nem vagyok rajta túlzottan rosszul, aztán legutóbb már mosolyogtam is a képen, miközben zuhantunk, most meg már kifejezetten élveztem is a dolgot. Ennek mondjuk lehet az volt az oka, hogy már alapból röhögőgörccsel szálltam be a liftbe, hiszen az ott dolgozó cast memberrel egymást idegesítettük. Mielőtt elindult a ride, a csávó konkrétan közölte, hogy ha bármi baj lesz, akkor az az én hibám... :D Disney, I love you!
Hiába fárasztott le az egész nap fel-alá rohangálás meg fejenpörgés, azért este csak muszáj volt elmennem a finn lakótársaimmal, meg mégy 1-2 emberrel bulizni Párizsba, hiszen akármennyire is nyávogtam, hogy fáradt vagyok, és hogy az első busz reggel 6-kor van, nem engedtek a dologból. Így aztán nyakunkba vettük a várost, és elmentünk az egyetlen helyre, amit én ismertem, a Favela chicbe, ahol annó nővérkémmel egy jót buliztam. Persze akkor még 17 éves volt, fiatal és üde, nem úgy mint most, amikor hajnali 3 körül legszívesebben ott az asztalnál ülve bealudtam volna. Szerencsére végül a lányoknak sikerült erőt verniük belém, és csak lenyomtam a bulit reggel negyed 6-ig, amikor is az első RER indult, és amin természetesen nyitott szájjal végigaludtam az utat. Hajjaj, hogy mennyire jó lenne, ha itt is lenne Night rider, vagy legalább egy jó kis éjszakai 923-as... (sőt, ha jobban belegondolok, inkább az legyen, azon legalább nem hánynak le... :D) Na mindegy, reggel fél 7-re haza is értünk, vicces volt nézni, hogy mi ott még tántorgunk, mikor mások már dolgozni mennek. It's a hard knock life... :)
A szombatot ezek után félig átaludtam, de nem sikerült eleget pihennem, mert délutánra a finnekkel további terveink voltak, konkrétan az, hogy Párizs éjszakai élete után a nappalit is megismerjük - ideje lenne, ugyanis az első 7 hét alatt mindössze háromszor voltam ott. Jól kitaláltuk, hogy elmegyünk Versailles-ba. El is jutottunk oda, csak érdekes módon 3 órába telt ez nekünk, és ott közölték, hogy jó lenne ha sietnénk, mert a kastély kb. 20 perc múlva zár... LOL.

Hol a bejárat?

Persze azért fotózkodni volt még idő...

Ha már ez a Versailles nem jött össze, kitaláltuk, hogy megnézzük a Pompidou-ban egy kiállítást, amiről a szobatársam, Dina mesélt. Nos, meg is ejtettük a dolgot. Nem volt rossz a dolog, volt 1-2 érdekes cucc, de azért őszintén megmondom, még mindig nem állt össze teljesen, hogy mi is volt a kiállítás lényege... :D Dreamlands volt a címe, meg volt benne Disney, meg Vegas, meg Dubai, meg mindenféle csodahely, de mégis... Na nem baj, azért jó volt (főleg a Disney rész :D)! Mivel egész nap olyan fáradt voltam, hogy minden alkalommal, amikor leültem a metrón, elaludtam, nem is csoda, hogy szombat este is hamar az ágyikómban kötöttem ki...
Ma, ezen a - nagyjából - szép vasárnapi napon ismét Disneylandet vettük célba, csak most a másik finn lakótársammal, Liisával. Nekem totál megérte ismét bemászni a parkba, mert sikerült újabb aláírással gazdagítanom a már majdnem teljes kis autogram-füzetem. Persze megint össze kellett verekednem egy rakás gyerekkel meg anyukával, de mindegy, most már megvan Nyuszi is. Csak azt nem értem, miért azt írta a könyvecskémbe, hogy Coco Lapin... C'EST QUI??
Liisával lenyomtunk néhány ride-ot, köztük a Casey Jr-t is. A "lions and elephants" ketrecbe ültettek minket, szóval nem a majmokhoz, hurrá!
Persze azért ez a három nap fárasztó volt, meg nekem még blogot is kellett írnom, úgyhogy rövidre fogtuk a napot. Még egy gyors fotózkodás a backstage-ben, az ImagiNations előtt, aztán jöttünk is - persze én olyan képet akartam, amin ott van a Tower of Terror is. Hiába, az ember legyen hű önmagához!
Ja igen, mikor mentünk ki a backstage-ből, épp jött be a Studios parádéja. Mickey meg Ariel még így a backstage-ben is integettek nekem, Gaston meg mosolygott nagyokat. Úgy tűnik, Disney is szeret engem!