Az ember mindig megjárja, ha elkezd panaszkodni valami miatt... Nehéz volt a nap, amit a Nepben töltöttem? Ehhhe, hol volt az ahhoz a szerdai naphoz képest, amit a Silver Spurban kellett eltöltenem...
Kedden szép nyugodtan árultam a popcornt a rettegett PC6-nál, ahol azon a napon kivételesen csak háromszor égett le a popcorngép, amikor csörög a telefon... A vonal végén az egyik team leaderem, aki közli velem, hogy holnap ne a bázisra menjek, mert az egyik lánnyal, Leandrával együtt a Silver Spurban fogok dolgozni. Jólvan, mondom, így lesz, most mit veszekedjek. Lerakom a telefont, előveszem a térképet, melyik is az a Silver Spur... Erre látom: "service á table". Mivaaan? Hát az nem is egy gyorsétterem! Mi a fenét fogok ott csinálni? Egész estém azzal telt, hogy azt latolgattam, mire van nagyobb esély: hogy tapasztalat nélkül beraknak pincérnek/hostessnek, vagy hogy tapasztalat nélkül beraknak a konyhára kaját csinálni. Nos, sajnos a harmadik lehetőségről totál elfelejtkeztem. Arról, hogy a konyhán nem csak kaját csinálni lehet...
Na igen, ezen a szép napon a Silver Spur Steakhouse konyháján kellett mosogatnom. Ááá, nem probléma végülis. Kezdjük ott, hogy a szép ruha, amit kaptunk, egy cseppet nagy volt rám, konkrétan belefért volna még egy Petra is. A gatyát úgy kellett fognom, hogy ne essen le rólam, igazán remek volt. Leandra miatt végül mégis az ODF bázison kezdtük a napot, ahol az emberek kikerekedett szemekkel néztek ránk, mindenki jött, és kérdezte, hogy mégis mi a fenét viselünk. A team leaderek jöttek mókázni, hogy milyen jól áll nekem a kék, na meg hogy akarom-e hogy csináljanak rólam egy képet emlékül... Hö, még mit nem, mondtam, nem akarok emlékezni erre a napra. Miután nagyjából feldolgoztam a gyönyörű rucimat, elindultunk a Silver Spurba...
Nos, mint már említettem, a Silver Spur egy steakhouse. Ez ugye azt jelenti, hogy húst sütnek hússal, köretnek meg hús van, esetleg hús. Olyan szag volt ott, hogy mikor reggel vártuk, hogy na mi lesz most, tényleg egy hajszálnyira voltam attól, hogy elhányjam magam, ezek után már tényleg biztos voltam benne, hogy remek nap lesz ez. Miután megláttam az odaégett húsos tálcákat, egy pöppet megint megijedtem, de aztán kiderült, hogy na, nem ennyire rossz a helyzet, és csak a gusztustalan tányérokat kell "elmosogatnunk"... Érdekes volt ez a mosogatás, mert annyiból állt, hogy volt egy nagy tál, ami tele volt valami mosogatószeres vízzel meg edényekkel, és kaptunk egy-egy szivacsot, hogy na akkor mossuk el őket, aztán mehetnek a gépbe. Egy darabig nem volt ezzel gond, szépen mosogattuk, alkalomhoz illően Hamupipőke-dalokat dúdoltunk, de miután beindult az ebédidő, és folyamatosan hozták a zsíros, mocskos tányérokat, a vízből szép lassan egy tál zsír lett. Konkrétan olyan mocskos volt a víz, hogy miután beleraktuk a tányérokat, azok még piszkosabbak lettek. Végül közöltük, hogy na akkor erről ennyit, így mi nem vagyunk hajlandóak semmit se csinálni, erre mondták, hogy jó, ha nagyon akarjuk, kicserélhetjük a vizet... Köszi! Épp elkezdtem azon gondolkodni, hogy két, nem éppen 1,80-as lány hogy a fenében fogja kicserélni ezt a hatalmas tál vizet, amikor rájöttünk, hogy ideje lelépnünk ebédelni... Mire visszaértünk, nagy meglepetésemre egy tál tiszta víz fogadott, benne néhány tányérral. Egészen megörültem, szóval egy kicsit lelkesebben kezdtem bele a mosogatásba, mint reggel, el is mostam egy adagot, bepakoltam utána a gépbe, hogy megszáradjon, majd beraktam a vízbe egy újabb adag tányért, és kiszedtem a gépből a száraz tányérokat. Megyek vissza elmosni az új tányérokat, amikor látom, hogy a tál tiszta vizem egészen egyszerűen eltűnt, és helyette ott volt az a mocskos víz, amit ebéd előtt hagytunk ott. A mai napig nem értem, mi történt ott, hogyan tűnt el 1 perc alatt egy tál víz a piszkos tányérokkal együtt, de amikor megláttam a mocskos vizet, amibe még kesztyűvel sem lehetett benyúlni anélkül, hogy el ne kezdjen rohadni a bőröd, közöltem, hogy na ennyi volt. Láttam, hogy Leandra egy másik tálban mosogat közben, és szorgosan pakolja a gépbe a tányérokat, mondom jó, akkor én inkább majd jól kipakolom azokat. Ettől kezdve minimális is volt a mosogatás az én részemről, mert inkább csak pakoltam. Persze nem kell azt hinni, hogy ez valami kis mókás dolog volt, ömlött rólam a víz, akkora tálakat meg tálca poharakat pakoltam, ráadásul mindezt a szárítógép mellett... Közben szép lassan leesett nekem, hogy majom módjára túldolgoztattak minket reggel, mert amúgy itt csak ezzel a bazi nagy géppel mosnak, és kézzel csak akkor kell a dolgokhoz hozzányúlni, ha a gép már feladta a dolgot. Szóval Leandra is egy idő után abbahagyta a mosogatást, és helyette csak pakolta be a dolgokat a gépbe. Azért azt megjegyezném, hogy a nap folyamán én nem sok tiszta tányért láttam, konkrétan csak azokat, amiket még reggel mi mostunk el... Na de ez van, így megy a nagyüzemi konyha, és asszem még örülhetek, hogy nem találkoztam egérrel (pedig van az is minden étteremben állítólag. Király!).
Hihetetlen örömmel töltött el, hogy végül csak véget ért a nap. A kedves konyhásbácsik mondták, hogy milyen jól dolgoztunk, meg mindenféle hasonlót. Ennek örültem, de annak sokkal jobban, hogy másnap visszatérhettem a jó öreg popcornomhoz... :)
Can't touch this! Én is kb. így néztem ki...
Na igen, ezen a szép napon a Silver Spur Steakhouse konyháján kellett mosogatnom. Ááá, nem probléma végülis. Kezdjük ott, hogy a szép ruha, amit kaptunk, egy cseppet nagy volt rám, konkrétan belefért volna még egy Petra is. A gatyát úgy kellett fognom, hogy ne essen le rólam, igazán remek volt. Leandra miatt végül mégis az ODF bázison kezdtük a napot, ahol az emberek kikerekedett szemekkel néztek ránk, mindenki jött, és kérdezte, hogy mégis mi a fenét viselünk. A team leaderek jöttek mókázni, hogy milyen jól áll nekem a kék, na meg hogy akarom-e hogy csináljanak rólam egy képet emlékül... Hö, még mit nem, mondtam, nem akarok emlékezni erre a napra. Miután nagyjából feldolgoztam a gyönyörű rucimat, elindultunk a Silver Spurba...
Nos, mint már említettem, a Silver Spur egy steakhouse. Ez ugye azt jelenti, hogy húst sütnek hússal, köretnek meg hús van, esetleg hús. Olyan szag volt ott, hogy mikor reggel vártuk, hogy na mi lesz most, tényleg egy hajszálnyira voltam attól, hogy elhányjam magam, ezek után már tényleg biztos voltam benne, hogy remek nap lesz ez. Miután megláttam az odaégett húsos tálcákat, egy pöppet megint megijedtem, de aztán kiderült, hogy na, nem ennyire rossz a helyzet, és csak a gusztustalan tányérokat kell "elmosogatnunk"... Érdekes volt ez a mosogatás, mert annyiból állt, hogy volt egy nagy tál, ami tele volt valami mosogatószeres vízzel meg edényekkel, és kaptunk egy-egy szivacsot, hogy na akkor mossuk el őket, aztán mehetnek a gépbe. Egy darabig nem volt ezzel gond, szépen mosogattuk, alkalomhoz illően Hamupipőke-dalokat dúdoltunk, de miután beindult az ebédidő, és folyamatosan hozták a zsíros, mocskos tányérokat, a vízből szép lassan egy tál zsír lett. Konkrétan olyan mocskos volt a víz, hogy miután beleraktuk a tányérokat, azok még piszkosabbak lettek. Végül közöltük, hogy na akkor erről ennyit, így mi nem vagyunk hajlandóak semmit se csinálni, erre mondták, hogy jó, ha nagyon akarjuk, kicserélhetjük a vizet... Köszi! Épp elkezdtem azon gondolkodni, hogy két, nem éppen 1,80-as lány hogy a fenében fogja kicserélni ezt a hatalmas tál vizet, amikor rájöttünk, hogy ideje lelépnünk ebédelni... Mire visszaértünk, nagy meglepetésemre egy tál tiszta víz fogadott, benne néhány tányérral. Egészen megörültem, szóval egy kicsit lelkesebben kezdtem bele a mosogatásba, mint reggel, el is mostam egy adagot, bepakoltam utána a gépbe, hogy megszáradjon, majd beraktam a vízbe egy újabb adag tányért, és kiszedtem a gépből a száraz tányérokat. Megyek vissza elmosni az új tányérokat, amikor látom, hogy a tál tiszta vizem egészen egyszerűen eltűnt, és helyette ott volt az a mocskos víz, amit ebéd előtt hagytunk ott. A mai napig nem értem, mi történt ott, hogyan tűnt el 1 perc alatt egy tál víz a piszkos tányérokkal együtt, de amikor megláttam a mocskos vizet, amibe még kesztyűvel sem lehetett benyúlni anélkül, hogy el ne kezdjen rohadni a bőröd, közöltem, hogy na ennyi volt. Láttam, hogy Leandra egy másik tálban mosogat közben, és szorgosan pakolja a gépbe a tányérokat, mondom jó, akkor én inkább majd jól kipakolom azokat. Ettől kezdve minimális is volt a mosogatás az én részemről, mert inkább csak pakoltam. Persze nem kell azt hinni, hogy ez valami kis mókás dolog volt, ömlött rólam a víz, akkora tálakat meg tálca poharakat pakoltam, ráadásul mindezt a szárítógép mellett... Közben szép lassan leesett nekem, hogy majom módjára túldolgoztattak minket reggel, mert amúgy itt csak ezzel a bazi nagy géppel mosnak, és kézzel csak akkor kell a dolgokhoz hozzányúlni, ha a gép már feladta a dolgot. Szóval Leandra is egy idő után abbahagyta a mosogatást, és helyette csak pakolta be a dolgokat a gépbe. Azért azt megjegyezném, hogy a nap folyamán én nem sok tiszta tányért láttam, konkrétan csak azokat, amiket még reggel mi mostunk el... Na de ez van, így megy a nagyüzemi konyha, és asszem még örülhetek, hogy nem találkoztam egérrel (pedig van az is minden étteremben állítólag. Király!).
Hihetetlen örömmel töltött el, hogy végül csak véget ért a nap. A kedves konyhásbácsik mondták, hogy milyen jól dolgoztunk, meg mindenféle hasonlót. Ennek örültem, de annak sokkal jobban, hogy másnap visszatérhettem a jó öreg popcornomhoz... :)
Can't touch this! Én is kb. így néztem ki...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése