Még tavaly Cipruson szúrtam ki ezt a kis mondatkát a Frog's, azaz a világ legjobb bárjának falán. Nos, akkor sem tudtam megmagyarázni, meg most sem, hogy ez mit is jelent nekem, meg miért tetszik annyira, de íme néhány szeletke abból, milyen kínokon megyek át nap mint nap:
Esténként ilyen ronda látvány vár...
Ilyen tök gáz műsorokat kell végignéznem...
Ilyen senkiházi karakterek idegesítenek állandóan
Látjátok, milyen rossz nekem!!!
Na jó, azért a mai nap eleje kemény volt, ugyanis a kánikula után villámgyorsan (hi-hi) itt termett egy kis (Dorci-féle) orkán. Kelek fel itt hajnali 7kor, megyek ki a konyhába, aztán nézem, hogy miért van ilyen sötét. Hát látom, hogy konkrétan úgy ömlik az eső, mint azon a bizonyos augusztus 20-án, közben néha be-befigyel egy kis villám meg dörgés, ja meg még egy 200 km/órás szél is. Remek. Egy cseppet elázva megérkeztem a Disneybe, és épp azon merengtem, hogy a fenében fogok egész nap a csurom vizes cipőmben dolgozni, meg épp annak örültem, hogy végre beértem egy zárt épületbe, erre hopp, Petra hatalmasat taknyált. Mint a béna vígjátékokban: láb remeg, láb egyszer csak a levegőben, Petra meg seggreül, majd fekszik a földön, mert cseppet szarul érzi magát, hogy a fél Imaginations épület végignézte a mutatványát...
Persze mire elkezdtem dolgozni, elállt az eső, szóval nagy szerencsém volt, épp, hogy elértem még a zuhit!!! ...
Ezek után egész nap unatkoztam, mert ember nem nagyon volt a parkban, aki meg volt, annak sem kellett a popcorn. Annak meg hiába örültem, hogy 2 hét után végre működnek a hűtők, mert az embereknek a 40 fokban kell csak a hideg üdítő, és nem a 15-20-ban. Sőt, valamiért ebben az időben annyira nincsenek oda a 2 fokos kólákért... Érdekes.
Lehet az sem segített a napomnak, hogy egy cseppet fáradt voltam. A reggel 7-es kelés is elég lett volna, de ehhez még hozzájött az is, hogy nem feküdtem le időben, mert este okosan bementem a többiekkel Párizsba, hogy megnézzük a VB-döntőt az Eiffel-toronynál (ha már eddig csak két fél meccset láttam az egész VB-ből...). Nem is tudom, mit gondoltunk, meg miért reméltük, hogy lesz rendes helyünk... Körülbelül 10 percig bírtuk azt, hogy semmit se látunk, mert a kedves többiek fel-alá masíroznak előttünk, és inkább visszajöttünk, és a Disney Village-ben éltük át azt, ahogy a spanyolok eszpányáznak. Szegény hollandok... nekik drukkoltam, mert ők legalább beszélnek angolul, és nem idegesítenek a palomitasukkal... :)
Innen néztük - volna - a meccset... Hát ja...
Persze mire elkezdtem dolgozni, elállt az eső, szóval nagy szerencsém volt, épp, hogy elértem még a zuhit!!! ...
Ezek után egész nap unatkoztam, mert ember nem nagyon volt a parkban, aki meg volt, annak sem kellett a popcorn. Annak meg hiába örültem, hogy 2 hét után végre működnek a hűtők, mert az embereknek a 40 fokban kell csak a hideg üdítő, és nem a 15-20-ban. Sőt, valamiért ebben az időben annyira nincsenek oda a 2 fokos kólákért... Érdekes.
Lehet az sem segített a napomnak, hogy egy cseppet fáradt voltam. A reggel 7-es kelés is elég lett volna, de ehhez még hozzájött az is, hogy nem feküdtem le időben, mert este okosan bementem a többiekkel Párizsba, hogy megnézzük a VB-döntőt az Eiffel-toronynál (ha már eddig csak két fél meccset láttam az egész VB-ből...). Nem is tudom, mit gondoltunk, meg miért reméltük, hogy lesz rendes helyünk... Körülbelül 10 percig bírtuk azt, hogy semmit se látunk, mert a kedves többiek fel-alá masíroznak előttünk, és inkább visszajöttünk, és a Disney Village-ben éltük át azt, ahogy a spanyolok eszpányáznak. Szegény hollandok... nekik drukkoltam, mert ők legalább beszélnek angolul, és nem idegesítenek a palomitasukkal... :)
Innen néztük - volna - a meccset... Hát ja...
óóóó szegény hollandkák!
VálaszTörlés