Már megint eljutottam oda, hogy megkaptam a magamét azért, mert nem írtam egy ideje ide, de hát azok után, hogy a legutóbbi bejegyzésem csúnyán lehúzták a kritikusok, nem mer az ember lánya írni! Ja igen, meg mondjuk az is probléma, hogy egyrészt az érdekesebb dolgokat mindig lelövöm Facebookon, másrészt nem sok időm van ilyenekre...
Múlt héten végig délelőtt nyomtam az ipart, ami azt jelentette, hogy az estéim szabadok voltak, ám azokat általában nem itthon töltöttem, hanem például a parkban (bár már mindenen voltam nyolcvanszor), shoppingolással a Carrefourban (izgi) vagy például alvással. Meglepő módon itt július 14-én volt augusztus 20, ami egy vicces nap volt, mert aznap jöttünk rá, hogy nem csak, hogy nem kapunk dupla pénzt azért a napi munkáért, de még extra órákat is kell dolgoznunk mert jön az egész világ a parkba. Végül aztán engem mégis hazaengedtek időben, miután rájöttek, hogy talán mégsincs szükség a popcornkészítő képességeimre, ugyanis miután ömlött az eső szinte egész nap, az emberek nagy része eltűnt a parkból. Munka után én is úgy éreztem, hogy jobb lesz szépen hazamenni gyorsan, amíg nem esik, és itthon szinte egyből el is aludtam. Azért nem aludtam egész éjjel, mert kitaláltuk, hogy ha már nem megyünk be Párizsba tűzijátékot nézni (a múltkori "élmény" után inkább kihagytam a dolgot), akkor már menjünk be a parkba és nézzük meg ott a műsort. Persze végül azt is lekéstük, mert fél órával a tűzijáték előtt beálltunk a nem létező sorba a Captain EO-hoz, ahonnan 50 perccel később távoztunk. A mai napig nem értem, miért kellett ennyit várnunk, de most már mindegy is. Amúgy mint kiderült, jobban is jártunk azzal, hogy maradtunk a fenekünkön, mert azoknak, akik Párizsoztak, a gyönyörű fél órás tűzijáték után szembesülniük kellett azzal, hogy nem tudnak hazajutni, mivel valami okos az RER elé ugrott. Lehet nem örültem volna, ha hajnali 4 körül érek haza úgy, hogy másnap 7-kor kelek...
Nagyon örültem viszont akkor, amikor végre lenyomtam a hetet, mert pénteken mentem Luxembourgba! Ám a dolgok itt sem mentek könnyen, mert bár megvolt a vonatjegyem, még szükségem volt egy buszjegyre is, amit nővérkém meg is vett és el is postázott, de amit a francia posta persze képtelen volt időben kézbesíteni. Természetesen a levél aznap délután érkezett meg, hogy én elhagytam a várost, úgyhogy péntek délelőtt egy cseppet bajban voltam, mert nem tudtam, hogy fogok eljutni a semmi közepén lévő vonatvállomástól Luxiba. Végül sírva könyörögtem a recepción, hogy legyenek már szívesek kinyomtatni nekem a jegyem bescannelt változatát, amire a kedves menedzser-bácsi csak annyit mondott, hogy "Don't cry!". Thanks! Aztán szerencsére ő elment, és odajött egy nő, hogy mégis mi a bajom, mit hisztizek itt, és 2 másodperc alatt kinyomtatta a dolgot. A nyomtatott verzió elég is volt, szóval végül szerencsésen el is jutottam Luxembourgba.
Jaj, ezt muszáj: mikor szóba került, hogy hova is megyek, az egyik lány megkérdezte: "Luxembourg melyik országban van? Belgiumban?" Imádom itt az embereket!
Miután visszaértem a kétéjszakás kis utamról, mindenki kérdezgette, hogy "na és miket csináltatok". Én erre persze mindig csak egy nagy ööö-zéssel tudtam válaszolni, meg azzal, hogy nem csináltunk semmit. Vagyis sétáltunk meg sütiztünk Luxiban, meg voltunk moziban és megnéztük a New Moont ööö úgyértem az Eclipse-t (nehéz megkülönböztetni őket), meg voltunk "bulizni", amíg Petra be nem aludt, meg palacsintázni is voltunk, meg DVD-ztünk (Chalut! Cha va? Cha va, merchi!), meg Audreyt sétáltattunk, sőt még össze is verekedtünk az Audreyval, de végülis ennyi. Persze amikor azt mondom, hogy hát nem mentünk sehova, mert már mindenhol voltam Luxban, akkor meg nagyképűnek néznek. Blööö.
Ezen a héten ismét visszatértem a délutáni műszakra, ami azt jelenti, hogy megint takaríthatok szinte minden nap. A tegnap kivétel volt, mert végre megint űdítő-fagyiztam, amit továbbra is tökre kedvelek. Az egyetlen probléma az volt vele, hogy ezek a kocsik folyton eresztenek, és konkrétan a térdemig vizes voltam, ami azért problémás, mert nekem továbbra sincs security shoe-m, és a balettcipők annyira nem kedvelik a vizet... :)
Azért tegnap így is én hoztam a legtöbb pénzt Disneynek, konkrétan 4690 eurót. Kicsit durva ennyi pénzzel mászkálni meg elszámolni, még szerencse, hogy én Hazug vagyok és nem Tolvaj (he-he, aki nem érti, magára vessen).
Na hát nagyon remélem, hogy mindenki örül, hogy ismét írtam, a hozzászólásokat örömmel várom, a kritikákat kevésbé!
U.i.: ha már kritikákról van szó: ezt a kis kommentet találtam legutolsó neonos cikkem alatt, gondoltam megosztom veletek, hogy lássátok, milyen ember is vagyok én! :)
"Ez hülye! (...) Szerintem aki olyan lelkivilággal rendelkezik mint ez a valaki,aki a cikket írta,jobb ha elbújik,mert aki ebből a filmből ezt hozta ki,az sötét,mint a fekete lyuk!!!"
That's me! :)
Múlt héten végig délelőtt nyomtam az ipart, ami azt jelentette, hogy az estéim szabadok voltak, ám azokat általában nem itthon töltöttem, hanem például a parkban (bár már mindenen voltam nyolcvanszor), shoppingolással a Carrefourban (izgi) vagy például alvással. Meglepő módon itt július 14-én volt augusztus 20, ami egy vicces nap volt, mert aznap jöttünk rá, hogy nem csak, hogy nem kapunk dupla pénzt azért a napi munkáért, de még extra órákat is kell dolgoznunk mert jön az egész világ a parkba. Végül aztán engem mégis hazaengedtek időben, miután rájöttek, hogy talán mégsincs szükség a popcornkészítő képességeimre, ugyanis miután ömlött az eső szinte egész nap, az emberek nagy része eltűnt a parkból. Munka után én is úgy éreztem, hogy jobb lesz szépen hazamenni gyorsan, amíg nem esik, és itthon szinte egyből el is aludtam. Azért nem aludtam egész éjjel, mert kitaláltuk, hogy ha már nem megyünk be Párizsba tűzijátékot nézni (a múltkori "élmény" után inkább kihagytam a dolgot), akkor már menjünk be a parkba és nézzük meg ott a műsort. Persze végül azt is lekéstük, mert fél órával a tűzijáték előtt beálltunk a nem létező sorba a Captain EO-hoz, ahonnan 50 perccel később távoztunk. A mai napig nem értem, miért kellett ennyit várnunk, de most már mindegy is. Amúgy mint kiderült, jobban is jártunk azzal, hogy maradtunk a fenekünkön, mert azoknak, akik Párizsoztak, a gyönyörű fél órás tűzijáték után szembesülniük kellett azzal, hogy nem tudnak hazajutni, mivel valami okos az RER elé ugrott. Lehet nem örültem volna, ha hajnali 4 körül érek haza úgy, hogy másnap 7-kor kelek...
Nagyon örültem viszont akkor, amikor végre lenyomtam a hetet, mert pénteken mentem Luxembourgba! Ám a dolgok itt sem mentek könnyen, mert bár megvolt a vonatjegyem, még szükségem volt egy buszjegyre is, amit nővérkém meg is vett és el is postázott, de amit a francia posta persze képtelen volt időben kézbesíteni. Természetesen a levél aznap délután érkezett meg, hogy én elhagytam a várost, úgyhogy péntek délelőtt egy cseppet bajban voltam, mert nem tudtam, hogy fogok eljutni a semmi közepén lévő vonatvállomástól Luxiba. Végül sírva könyörögtem a recepción, hogy legyenek már szívesek kinyomtatni nekem a jegyem bescannelt változatát, amire a kedves menedzser-bácsi csak annyit mondott, hogy "Don't cry!". Thanks! Aztán szerencsére ő elment, és odajött egy nő, hogy mégis mi a bajom, mit hisztizek itt, és 2 másodperc alatt kinyomtatta a dolgot. A nyomtatott verzió elég is volt, szóval végül szerencsésen el is jutottam Luxembourgba.
Jaj, ezt muszáj: mikor szóba került, hogy hova is megyek, az egyik lány megkérdezte: "Luxembourg melyik országban van? Belgiumban?" Imádom itt az embereket!
Miután visszaértem a kétéjszakás kis utamról, mindenki kérdezgette, hogy "na és miket csináltatok". Én erre persze mindig csak egy nagy ööö-zéssel tudtam válaszolni, meg azzal, hogy nem csináltunk semmit. Vagyis sétáltunk meg sütiztünk Luxiban, meg voltunk moziban és megnéztük a New Moont ööö úgyértem az Eclipse-t (nehéz megkülönböztetni őket), meg voltunk "bulizni", amíg Petra be nem aludt, meg palacsintázni is voltunk, meg DVD-ztünk (Chalut! Cha va? Cha va, merchi!), meg Audreyt sétáltattunk, sőt még össze is verekedtünk az Audreyval, de végülis ennyi. Persze amikor azt mondom, hogy hát nem mentünk sehova, mert már mindenhol voltam Luxban, akkor meg nagyképűnek néznek. Blööö.
Ezen a héten ismét visszatértem a délutáni műszakra, ami azt jelenti, hogy megint takaríthatok szinte minden nap. A tegnap kivétel volt, mert végre megint űdítő-fagyiztam, amit továbbra is tökre kedvelek. Az egyetlen probléma az volt vele, hogy ezek a kocsik folyton eresztenek, és konkrétan a térdemig vizes voltam, ami azért problémás, mert nekem továbbra sincs security shoe-m, és a balettcipők annyira nem kedvelik a vizet... :)
Azért tegnap így is én hoztam a legtöbb pénzt Disneynek, konkrétan 4690 eurót. Kicsit durva ennyi pénzzel mászkálni meg elszámolni, még szerencse, hogy én Hazug vagyok és nem Tolvaj (he-he, aki nem érti, magára vessen).
Na hát nagyon remélem, hogy mindenki örül, hogy ismét írtam, a hozzászólásokat örömmel várom, a kritikákat kevésbé!
U.i.: ha már kritikákról van szó: ezt a kis kommentet találtam legutolsó neonos cikkem alatt, gondoltam megosztom veletek, hogy lássátok, milyen ember is vagyok én! :)
"Ez hülye! (...) Szerintem aki olyan lelkivilággal rendelkezik mint ez a valaki,aki a cikket írta,jobb ha elbújik,mert aki ebből a filmből ezt hozta ki,az sötét,mint a fekete lyuk!!!"
That's me! :)
és mikorjösszmáneindhovenbe kiskavics?
VálaszTörlésamúgy szerintem örülj, hogy a neonos kis olvasó le tudta írni helyesen a lyukat...