Mivel - meglepő módon - itt a mező közepén az élet továbbra is ugyanolyan, mint eddig, ezért aztán újfent nem éreztem fontosnak, hogy az unalmas hétköznapjaimról és a teljesen elmebeteg vevőinkről napi szinten beszámoljak. Lehet azért, mert így már lassan egy év után meg se lepődöm már olyan dolgokon, mint mikor állok a bolt közepén, viktoriánus kosztümben és névtáblával, és megkérdezik, hogy én ott dolgozom-e, azt meg nem tartom már annyira izginek, hogy "elmentünk Párizsba, és megnéztük az Eiffel-tornyot". vagy hogy "felültünk a Big Thunder Mountainre, és nem haltunk meg". Furcsa, de mivel ezek a dolgok már szinte mindennaposak, így aztán egy kicsit megörültem a héten, hogy legalább munkaügyben kicsit kizökkentettek a megszokott kerékvágásból...
Tudniillik a héten odahívott az egyik team leaderem, hogy na akkor szerdán ne a boltba menjek dolgozni, hanem szépen kapjam fel a stockerek egyenruháját, és etikettezni fogok. A stocker ruha már önmagában vicces, hiszen az egész egy bézs egyenszerkó, egészen pontosan a régi ODF-es nadrágom meg egy ugyanolyan színű póló, ami unisex, szóval képzelhetitek, hogy néztem ki benne... De mindegy, legalább egy napra nadrág volt rajtam, már hiányzott - bár a szoknya sokkal, de sokkal csinosabb, azért összességében sokkal kényelmesebb egy nadrágban mászkálni a parkban - és arról már ne is beszéljünk, hogy a nagy alkalom kedvéért előástam a fekete sportcipőmet is, és végre egy napig nem a balettcipőmben kellett szenvednem.
Amúgy vicces ez a stocker, vagy mondjuk úgy raktáros-lét. Az volt a feladatom, hogy végigjárjam a park majdnem összes boltját, és lecseréljem néhány árunak az etikettjét, ugyanis Disney ismét árakat emelt. Ez a munka önmagában nem valami jó, de mégis nagyon élveztem a napot, hiszen végre valami mást csináltam, és ráadásul úgy, hogy senki sem volt közben a fenekemben. Kezdjük ott, hogy kaptam vagy tíz zacskónyi etikettet, hogy akkor azokat a boltokat járjam végig, és kezdjem a Frontierland boltjával. A mai napig nem értem, mi történt ott, mert abszolút nem dolgoztam lassan, ráadásul a boltban dolgozó magyar kollégám mondta is, hogy a helyi stockerek ott dicsértek, hogy milyen jól meg gyorsan dolgoztam, erre azt vettem észre, hogy három óra már eltelt, még mindig az első boltban vagyok, és még vár rám kilenc zacskó... Ooops. Itt mondjuk rájöttem, hogy ez a dolog nem fog összejönni, szóval nem is aggodalmaskodtam annyit, helyette inkább végiggondoltam, melyik boltokban tegyek még látogatást. Gondoltam, ha már összefutottam egy Attilával ebben a boltban, akkor megyek és végiglátok minden magyart. Kezdtem is Adrival, aki most kivételesen a kalózoknál dolgozott, majd folytattam Noémivel egy másik boltban. Miután kifogytam a magyarokból, úgy döntöttem, hogy akkor benézek a volt kollégáimhoz a Sir Mickeybe (itt dolgoztam télen, ha valaki nem tudná).
Újfent meg kell jegyeznem, mennyire élveztem ezt a munkát. Én döntöttem el, melyik boltba megyek. Én döntöttem el, hogy mikor ebédelek (nagyon durva voltam - 8:30kor kezdtem, és végül 15:15kor mentem el ebédre, úgy, hogy utána már vissza se kellett mennem dolgozni). Az égvilágon senki sem pofázott bele a dolgomba, senki se szólt rám, hogy csináljam ezt meg azt. Egy napig szó szerint láthatatlan voltam, a dolog jó és rossz értelmében is. Nem tudtam ugyanis nem észrevenni, hogy stockerként mindenki számára valami lenézendő dolog voltam. Az első helyen még ez annyira nem volt durva, mert ott szinte végig két másik stockerrel voltam, akikkel végig beszélgettünk, bár azt már itt is feltűnt, hogy az eladók nem nagyon vesznek emberszámba. A kalózok boltjában sem esett még le a dolog, ugyanis ott is egyből belefutottam a helyi stockerbe, aki elmondta, hogy mit kell csinálni. Ám Noémi boltjában már elgondolkoztam azon, hogy egy nálam szerencsétlenebb figura mit csinálna itt... Bementem a boltba, megkérdeztem, hogy ez-e a stock, mondták, hogy igen. Megkérdezték, mit akarok, mondom etikettezem. Mondták, hogy jó, és onnantól kezdve senki sem szólt hozzám. Bent álltam egy bolt raktárában, és azt csináltam az összes árujukkal, amit csak akartam. Néha bejött valaki, de Noémin kívül az égvilágon senki sem szólt hozzám... Még szerencse, hogy ez így nekem - egy napra - pont jó volt!
Lehetséges, hogy ezért is választottam utolsó boltomnak a Sir Mickeyt. Itt aztán semmi probléma nem volt, besétáltam a stockba, és nekiálltam a dolgomnak, mindenki csak azt kérdezte, hogy hogy vagyok, az senkit sem érdekelt, hogy mit csinálok. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudom befejezni a többi boltot, de legjobb tudomásom szerint másnap vissza kellett térnem az Emporiumba.
Persze rosszul tudtam. Másnap megyek szépen dolgozni, erre látom ott, ahol kapjuk a kosztümöket, hogy ki van írva a nevem egy táblára: "Pétra, a Constellations ruháját vedd!". FML. Bár normál esetben örültem volna egy kis különcködésnek, aznap abszolút nem akartam máshol dolgozni, főleg nem a Constellationsban. Ez a bolt a Discoverylandben van, és abból él, hogy a Buzz Lightyeares attrakcióból csak a bolton keresztül lehet kimenni, és csodák csodájára tele van tömve Toy Storys cuccokkal. Sajnos ezzel együtt a boltban sötét van, idióta az egyenruha, ráadásul így sincs túl sok vendég. Aki meg van, az meg tuti, hogy valami olyat kérdez tőlem, amiről fogalmam sincs, szerencsére megvan a bevett válasz: az Emporiumba kell menni. Igazi hónap dolgozója vagyok: még egy másik boltból is az Empo profitján dolgozom! Szerencsére másnap már visszaengedtek a boltomba, ahol átestem a ló másik oldalára, és majdnem meghaltam a tömegtől. Ráadásul most nincsenek is sokan a parkban - mi lesz itt a nyáron?
Jaj, el ne felejtsem: jövő héten végig a kalózoknál dolgozom. Hát, kíváncsi vagyok...
Tudniillik a héten odahívott az egyik team leaderem, hogy na akkor szerdán ne a boltba menjek dolgozni, hanem szépen kapjam fel a stockerek egyenruháját, és etikettezni fogok. A stocker ruha már önmagában vicces, hiszen az egész egy bézs egyenszerkó, egészen pontosan a régi ODF-es nadrágom meg egy ugyanolyan színű póló, ami unisex, szóval képzelhetitek, hogy néztem ki benne... De mindegy, legalább egy napra nadrág volt rajtam, már hiányzott - bár a szoknya sokkal, de sokkal csinosabb, azért összességében sokkal kényelmesebb egy nadrágban mászkálni a parkban - és arról már ne is beszéljünk, hogy a nagy alkalom kedvéért előástam a fekete sportcipőmet is, és végre egy napig nem a balettcipőmben kellett szenvednem.
Amúgy vicces ez a stocker, vagy mondjuk úgy raktáros-lét. Az volt a feladatom, hogy végigjárjam a park majdnem összes boltját, és lecseréljem néhány árunak az etikettjét, ugyanis Disney ismét árakat emelt. Ez a munka önmagában nem valami jó, de mégis nagyon élveztem a napot, hiszen végre valami mást csináltam, és ráadásul úgy, hogy senki sem volt közben a fenekemben. Kezdjük ott, hogy kaptam vagy tíz zacskónyi etikettet, hogy akkor azokat a boltokat járjam végig, és kezdjem a Frontierland boltjával. A mai napig nem értem, mi történt ott, mert abszolút nem dolgoztam lassan, ráadásul a boltban dolgozó magyar kollégám mondta is, hogy a helyi stockerek ott dicsértek, hogy milyen jól meg gyorsan dolgoztam, erre azt vettem észre, hogy három óra már eltelt, még mindig az első boltban vagyok, és még vár rám kilenc zacskó... Ooops. Itt mondjuk rájöttem, hogy ez a dolog nem fog összejönni, szóval nem is aggodalmaskodtam annyit, helyette inkább végiggondoltam, melyik boltokban tegyek még látogatást. Gondoltam, ha már összefutottam egy Attilával ebben a boltban, akkor megyek és végiglátok minden magyart. Kezdtem is Adrival, aki most kivételesen a kalózoknál dolgozott, majd folytattam Noémivel egy másik boltban. Miután kifogytam a magyarokból, úgy döntöttem, hogy akkor benézek a volt kollégáimhoz a Sir Mickeybe (itt dolgoztam télen, ha valaki nem tudná).
Újfent meg kell jegyeznem, mennyire élveztem ezt a munkát. Én döntöttem el, melyik boltba megyek. Én döntöttem el, hogy mikor ebédelek (nagyon durva voltam - 8:30kor kezdtem, és végül 15:15kor mentem el ebédre, úgy, hogy utána már vissza se kellett mennem dolgozni). Az égvilágon senki sem pofázott bele a dolgomba, senki se szólt rám, hogy csináljam ezt meg azt. Egy napig szó szerint láthatatlan voltam, a dolog jó és rossz értelmében is. Nem tudtam ugyanis nem észrevenni, hogy stockerként mindenki számára valami lenézendő dolog voltam. Az első helyen még ez annyira nem volt durva, mert ott szinte végig két másik stockerrel voltam, akikkel végig beszélgettünk, bár azt már itt is feltűnt, hogy az eladók nem nagyon vesznek emberszámba. A kalózok boltjában sem esett még le a dolog, ugyanis ott is egyből belefutottam a helyi stockerbe, aki elmondta, hogy mit kell csinálni. Ám Noémi boltjában már elgondolkoztam azon, hogy egy nálam szerencsétlenebb figura mit csinálna itt... Bementem a boltba, megkérdeztem, hogy ez-e a stock, mondták, hogy igen. Megkérdezték, mit akarok, mondom etikettezem. Mondták, hogy jó, és onnantól kezdve senki sem szólt hozzám. Bent álltam egy bolt raktárában, és azt csináltam az összes árujukkal, amit csak akartam. Néha bejött valaki, de Noémin kívül az égvilágon senki sem szólt hozzám... Még szerencse, hogy ez így nekem - egy napra - pont jó volt!
Lehetséges, hogy ezért is választottam utolsó boltomnak a Sir Mickeyt. Itt aztán semmi probléma nem volt, besétáltam a stockba, és nekiálltam a dolgomnak, mindenki csak azt kérdezte, hogy hogy vagyok, az senkit sem érdekelt, hogy mit csinálok. Kicsit sajnáltam, hogy nem tudom befejezni a többi boltot, de legjobb tudomásom szerint másnap vissza kellett térnem az Emporiumba.
Persze rosszul tudtam. Másnap megyek szépen dolgozni, erre látom ott, ahol kapjuk a kosztümöket, hogy ki van írva a nevem egy táblára: "Pétra, a Constellations ruháját vedd!". FML. Bár normál esetben örültem volna egy kis különcködésnek, aznap abszolút nem akartam máshol dolgozni, főleg nem a Constellationsban. Ez a bolt a Discoverylandben van, és abból él, hogy a Buzz Lightyeares attrakcióból csak a bolton keresztül lehet kimenni, és csodák csodájára tele van tömve Toy Storys cuccokkal. Sajnos ezzel együtt a boltban sötét van, idióta az egyenruha, ráadásul így sincs túl sok vendég. Aki meg van, az meg tuti, hogy valami olyat kérdez tőlem, amiről fogalmam sincs, szerencsére megvan a bevett válasz: az Emporiumba kell menni. Igazi hónap dolgozója vagyok: még egy másik boltból is az Empo profitján dolgozom! Szerencsére másnap már visszaengedtek a boltomba, ahol átestem a ló másik oldalára, és majdnem meghaltam a tömegtől. Ráadásul most nincsenek is sokan a parkban - mi lesz itt a nyáron?
Jaj, el ne felejtsem: jövő héten végig a kalózoknál dolgozom. Hát, kíváncsi vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése