Egy szép kerek hónap eltelt az utolsó blogbejegyzésem óta, de ezért természetesen engem nem terhel a felelősség: a körülmények áldozata vagyok, ahogy mondani szokták. Amíg eleinte azért fogtam magam kissé vissza, mert úgy éreztem, a dolgozom-bénázok-parkozom-alszom témakört már bőségesen kifejtettem, az utóbbi néhány hétben pont, hogy a programok sűrűsége gátolt meg abban, hogy megoszthassam kalandjaimat szeretett olvasóimmal. A szerencse folytán ugyanis beköszöntött (itt is) a nyár, és így az amúgy is bőséges programjaim száma tovább duzzadt...
Az egész egy jó három hete kezdődött, amikor táncos-barátném, Editke hirtelen úgy döntött, hogy itt az ideje annak, hogy meglátogasson, na meg megismerje a nyugat Budapestjét, Párizst. Az egy nap Párizs-egy nap Disneyland program még normál esetben is fárasztó lenne, na de ha ráadásul annyira jó idő van, hogy na, akkor aztán még több időt töltesz kint, és akkor még inkább hulla vagy a nap végére. Az első napunkat ráadásul körülbelül reggel 7-kor kezdtük, hogy nyitásra már fent is legyünk az Eiffel-torony tetején. A nyitás nem jött össze, de azért mégis jó időt futottunk, viszont meg kell jegyeznem, hogy nem véletlen, hogy az elmúlt lassan egy évben egyszer se jutott eszembe felmászni a torony tetejére. Most szeretnék figyelmeztetni mindenkit, aki esetleg valamikor erre jár, és olyan tervei vannak, hogy velem együtt kíván oda felmászni: súlyos kenőpénzzel kell készülni!
Már csak azért is, mert a torony körül ólálkodó árusok közül ketten voltak olyan pofátlanok, hogy képesek voltak Lady GaGának hívni, aminél ugye nagyobb sértést nehéz lenne kitalálni.
A nap további programjai nekem már sokkal jobban tetszettek: többek között felmásztunk a Sacré-Coeur-höz, végigcaplattunk a Champs-Elyséen, bejártuk azt az elmebeteg Louvre-ot na meg fotózkodtunk a Notre Dame előtt. Habár én még további terveket is szövögettem, Editke megadta magát, és inkább hazajöttünk, hogy vacsizzunk egyet a jó öreg Café Mickeyben. Bár most annyira nem volt toppon a hely, azért mégis jó volt két falat között Mickey nyakába ugrani... :)
Másnapra fordult a kocka, amíg Editke teljesen bepörgött arra, hogy nemsokára bepörög a hullámvasutakon, én tökéletes hulla állapotban vágtam neki a Studiosnak - így aztán nem is voltam valami nagy társaság. Ennek ellenére megnéztünk minden fontosat, viszont sajnos az állapotomnak köszönhetően az a szégyenteljes dolog történt, hogy elkészült az első fotó rólam a Rock'n'Rollercoasteren, amin nem mosolygok. Fel-há-bo-rí-tó!
Azzal, hogy Editke visszazötyögött Brüsszelbe, én visszatértem a normális kerékvágásba, és végigdolgoztam újabb öt napot. Ám a hétvégém ismételten különleges lett, ugyanis péntek este már Luxembourg fele száguldottam a TGV-vel, éjjel pedig már Audreyval a lábamon aludtam. Másnap elmentünk ebédelni meg shoppingolni, majd jól bealudtunk mindannyian, ami nem is baj, hiszen kellett az erő estére. Bár Luxembourg bulinegyedének már a bejáratánál rám üvöltöttek, hogy "PASSZPORT", azért minden jól sült el, főleg azért, mert egy kis incidens folyamán újra a kedvenc helyemen, a rocker-dizsiben kötöttünk ki. SŐT! Utána még bepróbálkoztunk arra a helyre is, ahova másfél éve nem engedtek be, mert hogy 25 év a korhatár, éééééés: BEENGEDTEK. Hölgyeim és uraim... csoda történt!
A másnap már kicsit kevésbé eseménydúsan zajlott, de szerencsére az este ismét jól sült el, hiszen megnéztük a moziban a Sikoly 4-et, és meglepő módon nagyon is tetszett - és még a gyilkost sem találtam ki, csak majdnem! Az, hogy utána Márk Tamás komédiás úr viccesnek találta a Klamár lányok ijesztgetését, már nem biztos, hogy olyan jó volt... :)
Luxembourg után ismét gyorsan eltelt egy munkahét, és már azon kaptam magam, hogy szombat van. Miután most húsvétra visszajött tavalyról kedves magyar barátunk, Tomi, ezért úgy döntöttünk, a péntek tökéletes alkalom egy kis magyar-bulira. A dolog annyira jól sikerült, hogy szombaton meg is ismételtük a dolgot a Disney - és talán a környék - egyetlen szórakozóhelyén. Persze a bulizás nem nekem való már, így aztán a szombatot egy kiadós pihenéssel kezdtem, de utána végre lehetőségem volt arra, hogy bemenjek a parkba, és megnézzem az új showt. Nos, mivel az új Disney-szezon már több, mint három hete megy, és nekem még mindig nem volt lehetőségem megnézni a programok nagy részét, ezért kezdtem már egy kicsit frusztrálttá válni, de igazából ahogy lecsekkolok egy műsort, már nem is vagyok olyan kíváncsi a többire. Sajnos hihetetlenül megöregedtem: nem elég, hogy már beengednek a 25 felülieknek fenntartott helyre, hogy néha becsukom a szemem a hullámvasúton, hogy már megtakarítási számlám van és egyedül bérelek lakást, most már eljutottunk oda is, hogy nem tetszik az égvilágon minden, aminek köze van a Disneyhez. Szomorú jövő elé nézünk...
Szóval miután az új show egy cseppet sem tetszett, úgy döntöttem, hogy jobb is, hogy a vasárnapomat nem a parkban töltöm, hanem inkább kiélvezem a jó időt, és Adrival kifeküdtünk a Boiserie melletti tó partjára. Jajdejóvolt!!! Sütött a nap, dumáltunk, olvastunk... Van egy olyan érzésem, hogy ez visszatérő program lesz a jövőben. Már csak azért is, mert azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy április van, lehetséges, hogy nem vagyok totál hófehér!
Ahh... nyár van!
Az egész egy jó három hete kezdődött, amikor táncos-barátném, Editke hirtelen úgy döntött, hogy itt az ideje annak, hogy meglátogasson, na meg megismerje a nyugat Budapestjét, Párizst. Az egy nap Párizs-egy nap Disneyland program még normál esetben is fárasztó lenne, na de ha ráadásul annyira jó idő van, hogy na, akkor aztán még több időt töltesz kint, és akkor még inkább hulla vagy a nap végére. Az első napunkat ráadásul körülbelül reggel 7-kor kezdtük, hogy nyitásra már fent is legyünk az Eiffel-torony tetején. A nyitás nem jött össze, de azért mégis jó időt futottunk, viszont meg kell jegyeznem, hogy nem véletlen, hogy az elmúlt lassan egy évben egyszer se jutott eszembe felmászni a torony tetejére. Most szeretnék figyelmeztetni mindenkit, aki esetleg valamikor erre jár, és olyan tervei vannak, hogy velem együtt kíván oda felmászni: súlyos kenőpénzzel kell készülni!
Már csak azért is, mert a torony körül ólálkodó árusok közül ketten voltak olyan pofátlanok, hogy képesek voltak Lady GaGának hívni, aminél ugye nagyobb sértést nehéz lenne kitalálni.
A nap további programjai nekem már sokkal jobban tetszettek: többek között felmásztunk a Sacré-Coeur-höz, végigcaplattunk a Champs-Elyséen, bejártuk azt az elmebeteg Louvre-ot na meg fotózkodtunk a Notre Dame előtt. Habár én még további terveket is szövögettem, Editke megadta magát, és inkább hazajöttünk, hogy vacsizzunk egyet a jó öreg Café Mickeyben. Bár most annyira nem volt toppon a hely, azért mégis jó volt két falat között Mickey nyakába ugrani... :)
Másnapra fordult a kocka, amíg Editke teljesen bepörgött arra, hogy nemsokára bepörög a hullámvasutakon, én tökéletes hulla állapotban vágtam neki a Studiosnak - így aztán nem is voltam valami nagy társaság. Ennek ellenére megnéztünk minden fontosat, viszont sajnos az állapotomnak köszönhetően az a szégyenteljes dolog történt, hogy elkészült az első fotó rólam a Rock'n'Rollercoasteren, amin nem mosolygok. Fel-há-bo-rí-tó!
Azzal, hogy Editke visszazötyögött Brüsszelbe, én visszatértem a normális kerékvágásba, és végigdolgoztam újabb öt napot. Ám a hétvégém ismételten különleges lett, ugyanis péntek este már Luxembourg fele száguldottam a TGV-vel, éjjel pedig már Audreyval a lábamon aludtam. Másnap elmentünk ebédelni meg shoppingolni, majd jól bealudtunk mindannyian, ami nem is baj, hiszen kellett az erő estére. Bár Luxembourg bulinegyedének már a bejáratánál rám üvöltöttek, hogy "PASSZPORT", azért minden jól sült el, főleg azért, mert egy kis incidens folyamán újra a kedvenc helyemen, a rocker-dizsiben kötöttünk ki. SŐT! Utána még bepróbálkoztunk arra a helyre is, ahova másfél éve nem engedtek be, mert hogy 25 év a korhatár, éééééés: BEENGEDTEK. Hölgyeim és uraim... csoda történt!
A másnap már kicsit kevésbé eseménydúsan zajlott, de szerencsére az este ismét jól sült el, hiszen megnéztük a moziban a Sikoly 4-et, és meglepő módon nagyon is tetszett - és még a gyilkost sem találtam ki, csak majdnem! Az, hogy utána Márk Tamás komédiás úr viccesnek találta a Klamár lányok ijesztgetését, már nem biztos, hogy olyan jó volt... :)
Luxembourg után ismét gyorsan eltelt egy munkahét, és már azon kaptam magam, hogy szombat van. Miután most húsvétra visszajött tavalyról kedves magyar barátunk, Tomi, ezért úgy döntöttünk, a péntek tökéletes alkalom egy kis magyar-bulira. A dolog annyira jól sikerült, hogy szombaton meg is ismételtük a dolgot a Disney - és talán a környék - egyetlen szórakozóhelyén. Persze a bulizás nem nekem való már, így aztán a szombatot egy kiadós pihenéssel kezdtem, de utána végre lehetőségem volt arra, hogy bemenjek a parkba, és megnézzem az új showt. Nos, mivel az új Disney-szezon már több, mint három hete megy, és nekem még mindig nem volt lehetőségem megnézni a programok nagy részét, ezért kezdtem már egy kicsit frusztrálttá válni, de igazából ahogy lecsekkolok egy műsort, már nem is vagyok olyan kíváncsi a többire. Sajnos hihetetlenül megöregedtem: nem elég, hogy már beengednek a 25 felülieknek fenntartott helyre, hogy néha becsukom a szemem a hullámvasúton, hogy már megtakarítási számlám van és egyedül bérelek lakást, most már eljutottunk oda is, hogy nem tetszik az égvilágon minden, aminek köze van a Disneyhez. Szomorú jövő elé nézünk...
Szóval miután az új show egy cseppet sem tetszett, úgy döntöttem, hogy jobb is, hogy a vasárnapomat nem a parkban töltöm, hanem inkább kiélvezem a jó időt, és Adrival kifeküdtünk a Boiserie melletti tó partjára. Jajdejóvolt!!! Sütött a nap, dumáltunk, olvastunk... Van egy olyan érzésem, hogy ez visszatérő program lesz a jövőben. Már csak azért is, mert azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy április van, lehetséges, hogy nem vagyok totál hófehér!
Ahh... nyár van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése