Nagyon furcsa most itt lennem, mert olyan, mintha már hetek óta visszatértem volna, közben ha belegondolok, még nincs három hete sem. Na igen, lehet azért érzek így, mert elég sok dolog történik úgy általában velem. Nézzük is mivel is telt az elmúlt hetem!
Kedden szerencsésen átköltöztem, majd a falhoz vertem a fejem, mert kiderült, hogy a lakásban működik a nyáron is használt ingyen internet, ráadásul majdnem tökéletesen, szóval a) már rég átköltözhettem volna, és nem kellett volna tovább elviselnem nyugdíjas lakótársam b) nincs szükségem a fizetős internetre, szóval tök feleslegesen rendeltem meg. Ám azóta azon kívül, hogy megtudtam, 50 eurót kell fizetnem az internet lemondásáért, még ha egy percig sem használtam, egész jól telnek itt a napjaim Bailly-Romainvilliersben (szép név, mi?...). Hihetetlen jó érzés, hogy nincs egy bolond valaki tőled 10 centiméterre, aki szó nélkül bevonul a fürdőszobába és ott egy órát vacakol, majd kijön ugyanúgy, mint előtte. Imádom, hogy mindent oda rakok, ahova akarok, és bár amikor beköltöztem, azt hittem, hogy milyen kicsi ez az apartman meg nincs elég hely, most a fél lakás üresen tátong - konkrétan van 2x2 polcos cucc, amik tök üresek. Szóval nincsen semmi baj a méretekkel. Ráadásul az összes bútorom sárga (kivéve egy neonzöld széket), szóval még szép is a lakás :D
Jaj, amúgy vicces is volt: mielőtt beköltöztem, a menedzser bácsi magyarázott nekem mindenfélét, például hogy sokan vannak, akiknek nem tetszik, hogy sárga a lakás, meg hogy ha steaket rakok a mélyhűtőbe, akkor mi van... Látszik, hogy nem ismer... :D
Az, hogy végre nyugiban élhetek, jelentősen felvitte a hangulatomat, és szerencse munkahelyi fronton sincsenek problémák. Bár a munka sokszor kemény, azért elviselhető, és vannak poénos dolgok is benne. Például az, hogy kitalálták, mindenkinek kell, hogy legyen egy "animációs tárgya" a boltban. Egy cseppet viccesen néz ki, hogy mindenki ilyen csodaszép viktoriánus korabeli outfittekben van, és erre rádobunk egy mikiegeres táskát, de hát a vezetés tudja, hogy mi van. Én még a legelején direkt átnéztem a boltot, hogy megfontoltan tudjak választani magamnak tárgyat, és így kipécéztem egy pink, gyerekeknek készült hercegnős táskát. Rettenetesen büszke vagyok rá, vagyis voltam, mindaddig, amíg meg nem láttam ugyanazt a táskát ez egyik meleg fiún, akit már régről ismerek. Na, rá is üvöltöttem egyből, hogy azonnal válasszon másikat, mert csak nekem lehet olyan! :)
A másik, amivel munka közben szórakozni lehet, az a pin trading. Vannak ezek a pin-kitűzők, amiből a boltban kapunk, és akkor azokat lehet a vevőkkel cserélgetni. Ám általában senki sem akarja elcserélni őket, mert rettenetesen béna pineket kapnak a dolgozók. Persze én nem hagytam annyiban a dolgot, és kiindulva abból, hogy én még viszonylag normális adaggal kezdtem, először elkezdtem a kollégáimtól lenyúlni a jobb darabokat, majd bementem a parkba, és mint vendég elcseréltem a legrondábbakat egy ilyen hivatalos "cserélgető-helyen". LOL. Most nekem lesznek a legszebb pinjeim a boltban, persze körülbelül csak öt percig, mert a jó kitűzőimet egy perc alatt el fogják vinni.
Szerencsére az utóbbi időben több időm volt arra is, hogy kimozduljak és valami jót csináljak. Erre persze elsősorban hétvégén van időm, hiszen elmebeteg módon szombat-vasárnapot kaptam szabadnapoknak. Igen, az okos beosztás-tervezők még véletlenül sem egy olyan embernek adták ezt, akinek itt él a családja, és aki értékelné ezt, hanem nekem. Na nem baj, sok jó dolog van a normális hétvégében, például hogy az ember be tud menni Párizsba potom 3 euróért (a hétköznapi 9 helyett). Nos, szombaton be is mentem új kolléganőm, Nikola társaságában, majd bent szétváltunk, mivel neki találkozója volt egy barátjával. Én először vásárlásba kezdtem, mert ugye annyira sok kidobandó pénzem van most, majd miután végigdzsaltam a a rue de Rivolit és a Champs-Elyséet, elmentem megnézni ismét öreg barátnémat (tessék, Luca!:P), Eiffel-tornyot.
Miután beálltam a turisták erdejében fotókat készíteni, úgy gondoltam, akár mehetek is tovább, már csak azért is, mert a Trocadéron épp valami tüntetés volt, szóval nem tartottam jó ötletnek ott maradni - ráadásul még hideg is volt, szóval amúgy is valami zárt helyre vágytam. Miután decemberben oly csúnyán felsültem párizsi terveimmel, ezért gondoltam most megpróbálkozom megint ősi ellenségemmel, a Louvre-ral.
Csodák csodájára, most sikerült bejutnom, ráadásul zéró forintért, mert fiatal vagyok - és ami meglepő, hogy a pénztárnál a személyimet látva nem kérdezték meg sem azt, hogy ez milyen ország, sem azt, hogy ez tagja-e az Uniónak. Ddddurva!
Mivel már nem sok időm volt a múzeumban, mert tudtam, hogy nemsokára ismét találkozom Nikolával, hogy együtt menjünk haza, ezért aztán ismét csak átrohantam az egészen, mert próbáltam gyorsan megtalálni a legmenőbb képeket. Ez sikerült is, és közben jókat röhögtem is, mert ezek a turisták aztán mindent visznek. Ugye az tök normális volt, hogy mikor az Eiffel-toronynál voltam, akkor mindenki olyan képeket csinál, ahol éppen a tetejét fogja, vagy nekidől... Az is okés volt, hogy ugyanezt eljátszották a Louvre piramisával is. Na de amikor állok ezelőtt a kép előtt...
...és azt látom, hogy a kis ázsiai turista épp olyan képet készül csinálni, ahol úgy néz ki, mintha a néni másik mellbimbóját fogdosná, akkor konkrétan hangosan felnevettem... :D Jaj, emberiség, fárasztóak vagytok! :)
Ha pedig vasárnap, akkor parkozás, mert ezen a napon holland barátnőmmel, Juliette-tel mindketten szabadok vagyunk. Szerencsére jön már a tavasz (ha a nyár még nem is), mert nagyon szép napunk volt - olyannyira, hogy még a fényképezőt is előkaptam.
Ma is olyan szépen süt a nap, hogy szoknyában megyek dolgozni. Azért remélhetőleg éjjel egykor hazafele nem fog befagyni a fenekem... :D
Jaj, amúgy vicces is volt: mielőtt beköltöztem, a menedzser bácsi magyarázott nekem mindenfélét, például hogy sokan vannak, akiknek nem tetszik, hogy sárga a lakás, meg hogy ha steaket rakok a mélyhűtőbe, akkor mi van... Látszik, hogy nem ismer... :D
Az, hogy végre nyugiban élhetek, jelentősen felvitte a hangulatomat, és szerencse munkahelyi fronton sincsenek problémák. Bár a munka sokszor kemény, azért elviselhető, és vannak poénos dolgok is benne. Például az, hogy kitalálták, mindenkinek kell, hogy legyen egy "animációs tárgya" a boltban. Egy cseppet viccesen néz ki, hogy mindenki ilyen csodaszép viktoriánus korabeli outfittekben van, és erre rádobunk egy mikiegeres táskát, de hát a vezetés tudja, hogy mi van. Én még a legelején direkt átnéztem a boltot, hogy megfontoltan tudjak választani magamnak tárgyat, és így kipécéztem egy pink, gyerekeknek készült hercegnős táskát. Rettenetesen büszke vagyok rá, vagyis voltam, mindaddig, amíg meg nem láttam ugyanazt a táskát ez egyik meleg fiún, akit már régről ismerek. Na, rá is üvöltöttem egyből, hogy azonnal válasszon másikat, mert csak nekem lehet olyan! :)
A másik, amivel munka közben szórakozni lehet, az a pin trading. Vannak ezek a pin-kitűzők, amiből a boltban kapunk, és akkor azokat lehet a vevőkkel cserélgetni. Ám általában senki sem akarja elcserélni őket, mert rettenetesen béna pineket kapnak a dolgozók. Persze én nem hagytam annyiban a dolgot, és kiindulva abból, hogy én még viszonylag normális adaggal kezdtem, először elkezdtem a kollégáimtól lenyúlni a jobb darabokat, majd bementem a parkba, és mint vendég elcseréltem a legrondábbakat egy ilyen hivatalos "cserélgető-helyen". LOL. Most nekem lesznek a legszebb pinjeim a boltban, persze körülbelül csak öt percig, mert a jó kitűzőimet egy perc alatt el fogják vinni.
Szerencsére az utóbbi időben több időm volt arra is, hogy kimozduljak és valami jót csináljak. Erre persze elsősorban hétvégén van időm, hiszen elmebeteg módon szombat-vasárnapot kaptam szabadnapoknak. Igen, az okos beosztás-tervezők még véletlenül sem egy olyan embernek adták ezt, akinek itt él a családja, és aki értékelné ezt, hanem nekem. Na nem baj, sok jó dolog van a normális hétvégében, például hogy az ember be tud menni Párizsba potom 3 euróért (a hétköznapi 9 helyett). Nos, szombaton be is mentem új kolléganőm, Nikola társaságában, majd bent szétváltunk, mivel neki találkozója volt egy barátjával. Én először vásárlásba kezdtem, mert ugye annyira sok kidobandó pénzem van most, majd miután végigdzsaltam a a rue de Rivolit és a Champs-Elyséet, elmentem megnézni ismét öreg barátnémat (tessék, Luca!:P), Eiffel-tornyot.
Miután beálltam a turisták erdejében fotókat készíteni, úgy gondoltam, akár mehetek is tovább, már csak azért is, mert a Trocadéron épp valami tüntetés volt, szóval nem tartottam jó ötletnek ott maradni - ráadásul még hideg is volt, szóval amúgy is valami zárt helyre vágytam. Miután decemberben oly csúnyán felsültem párizsi terveimmel, ezért gondoltam most megpróbálkozom megint ősi ellenségemmel, a Louvre-ral.
Csodák csodájára, most sikerült bejutnom, ráadásul zéró forintért, mert fiatal vagyok - és ami meglepő, hogy a pénztárnál a személyimet látva nem kérdezték meg sem azt, hogy ez milyen ország, sem azt, hogy ez tagja-e az Uniónak. Ddddurva!
Mivel már nem sok időm volt a múzeumban, mert tudtam, hogy nemsokára ismét találkozom Nikolával, hogy együtt menjünk haza, ezért aztán ismét csak átrohantam az egészen, mert próbáltam gyorsan megtalálni a legmenőbb képeket. Ez sikerült is, és közben jókat röhögtem is, mert ezek a turisták aztán mindent visznek. Ugye az tök normális volt, hogy mikor az Eiffel-toronynál voltam, akkor mindenki olyan képeket csinál, ahol éppen a tetejét fogja, vagy nekidől... Az is okés volt, hogy ugyanezt eljátszották a Louvre piramisával is. Na de amikor állok ezelőtt a kép előtt...
...és azt látom, hogy a kis ázsiai turista épp olyan képet készül csinálni, ahol úgy néz ki, mintha a néni másik mellbimbóját fogdosná, akkor konkrétan hangosan felnevettem... :D Jaj, emberiség, fárasztóak vagytok! :)
Ha pedig vasárnap, akkor parkozás, mert ezen a napon holland barátnőmmel, Juliette-tel mindketten szabadok vagyunk. Szerencsére jön már a tavasz (ha a nyár még nem is), mert nagyon szép napunk volt - olyannyira, hogy még a fényképezőt is előkaptam.
Ma is olyan szépen süt a nap, hogy szoknyában megyek dolgozni. Azért remélhetőleg éjjel egykor hazafele nem fog befagyni a fenekem... :D
Nekem mondjuk bejönnek a hétvégi szabadnapjaid... ;)
VálaszTörlés