Az elmúlt napokban hatból három team leaderem jött oda hozzám azzal, hogy ő biza látja, hogy engem valami bánt, és hogy osszam már meg velük a problémámat. Egyiknek sem tudtam semmit se mondani, ugyanis valószínűleg a problémáim forrása egyszerűen a fáradtság, hiszen az utóbbi két hónapban mindenre volt időm, csak pihenésre - na meg persze blogírásra- nem. Június óta ugyanis szinte minden hétvégémet aktívan töltöttem...
Az egész kezdődött azzal, hogy meglátogatott végre Szilvi, csak sajnos sikerült kifognia az egyetlen hétvégét, amikor csak egy darab szabadnapom volt. Így aztán én munka előtt-után próbáltam valamennyire szórakoztatni, amíg dolgoztam, addig meg csak reménykedhettem abban, hogy kedves magyar barátaim, na meg Párizs nevezetességei segítik majd elütnie az időt.
Itt szeretném amúgy megjegyezni, hogy a házmester-bácsim azóta sem áll szóba velem. Szilvi érkezése előtt ugyanis elkértem a magyar fiúktól a felfújható ágyukat, és ahelyett, hogy leeresztettem volna és itt újra felfújom, inkább lesétáltunk vele 15 percet, és amint beléptünk a rezidenciám udvarára, szembejött velünk a házmester, aki persze egyből elkezdett pampogni, hogy ez mi, itt nem alhat senki, stb stb. Ugyan úgy csinált, mintha elhinné, hogy a strandra kell a matrac, azért azóta látványosan megvonta tőlem a kedvességet. Na mindegy, annyira nem sajnálom a dolgot... :)
A következő hétre eredetileg nem volt semmi komolyabb tervem, de aztán sikerült elrontanom a laptopom töltőjét, és mivel Angliából nem egy nap alatt érkezik meg az új, ezért volt több, mint egy hetem, amikor a gépemet csak minimális szinten tudtam használni. Hihetetlen, hogy az internet-megvonás micsoda lehetőségeket nyit meg az ember előtt, ugyanis amíg normál esetben itthon ültem volna, és néztem volna a képernyőt, ezalatt az egy hét alatt szinte minden nap csináltam valami hasznos(abb) dolgot, még ha csak olyan dolgokról is van szó, mint hogy átmentem a többiekhez. Azért nem volt sok időm az ilyen szórakozásokra, ugyanis a következő héten az egész családom betelepült Marne-la-Vallée-be. Az első utunk természetesen a jó öreg Café Mickeybe vezetett...
Sajnos nővérkém csak egy napra maradt, de a szüleimmel azért sikerült megismertetnem a környék látványosságait. Párizsra egy röpke délután jutott, de azt legalább hasznosan töltöttük: uncsi Louvre-, meg barátai helyett inkább a menő Rodin múzeumba mentünk!
Természetesen Disneylandre több idő kell, mint Párizsra, így aztán másnap végignyomtuk mindkét parkot.Crazy Peter, a space prison őrei azóta is keresnek téged! :)
A következő hétvége ismét kevesebb érdekességet tartogatott, de legalább ekkor volt a szülinapom. Sajnos idén nem kaptam személyre szóló special eventet, meg tűzijátékot, helyette csak egy sima parkozás jutott osztályrészemül, de azt legalább a vadiúj cipőmben nyomtam le :)
Mintha az elmúlt négy hét nem lett volna elég, júliust is jól megszerveztem magamnak. Elsején ugyanis már repültem is haza Budapestre, csak hogy a Cirmi tudja, élek még. Vicces volt munkából menni a reptérre, ugyanis szinte minden percre pontosan volt megtervezve, és ha csak egy kis elemmel probléma lett volna, lekésem volna az egész gépet. Így is körülbelül öt perccel a becsekkolás vége előtt estem be a reptérre, ahol egy cseppet elcsodálkoztam azon, hogy mi a fene 17 kiló a bőröndömben. Aztán szinte egyből be is szállhattam a gépbe, kilenckor meg már otthon volt Cirmivel, és éjfélkor bealudtam a Family Guy előtt, Cirmivel az ülemben. Hurrá!
A hétvégét abszolút semmittevéssel töltöttem, amibe leginkább az evés és a DVD-zés fért bele, na meg egy sör :) Sajnos azonban hétfőn már jöhettem is vissza, azzal a szomorú tudattal, hogy legközelebb októberben járok majd erre...
A következő hétvége ismét egy fokkal nyugisabb volt, azt leszámítva, hogy ekkor kezdődött a parkban a nyári szezon, így aztán mindkét este ott ültünk a parkban, és örültünk az esti felvonulásnak meg a tűzijátéknak. A hét többi napján amúgy nem annyira élvezet a boltban rohangálni, miközben hallom, hogy kint az emberek a tűzijáték alatt "óóó"-znak meg "ááá"-znak. :P
Mivel nem akartam a következő hétvégét is itt a mező közepén tölteni, ezért július közepén Luxembourg fele vettem az irányt. Volt cicázás, evés na meg uszodázás, Kicsit rossz volt belegondolni, hogy idén valószínűleg ez az egyetlen alkalom, hogy "strandolok", így aztán jó sokszor levetettem magam a mini-kamikaze csúszdán... :)
Ja, és persze volt Harry Potterezés is. A 130 perces filmből csak úgy 110 percet sírtam végig. Jó volt... :)
A legutóbbi hétvégém már viszonylag nyugisan telt, de azért megint belefért egy kis látogatás: Luca jött hozzám a barátjával Eindhovenből, csak hogy megtekintsük a párizsi akváriumot. Mivel a következő két hónapban valószínűleg nem lesz több látogatóm, ezért aztán gyorsan meg is beszéltem Lucáékkal, hogy szeptember végéig még valamikor megejthetnek egy Disney-hétvégét... :)
Aztán ki tudja, én még hova megyek... Egy jó London? :)
Itt szeretném amúgy megjegyezni, hogy a házmester-bácsim azóta sem áll szóba velem. Szilvi érkezése előtt ugyanis elkértem a magyar fiúktól a felfújható ágyukat, és ahelyett, hogy leeresztettem volna és itt újra felfújom, inkább lesétáltunk vele 15 percet, és amint beléptünk a rezidenciám udvarára, szembejött velünk a házmester, aki persze egyből elkezdett pampogni, hogy ez mi, itt nem alhat senki, stb stb. Ugyan úgy csinált, mintha elhinné, hogy a strandra kell a matrac, azért azóta látványosan megvonta tőlem a kedvességet. Na mindegy, annyira nem sajnálom a dolgot... :)
A következő hétre eredetileg nem volt semmi komolyabb tervem, de aztán sikerült elrontanom a laptopom töltőjét, és mivel Angliából nem egy nap alatt érkezik meg az új, ezért volt több, mint egy hetem, amikor a gépemet csak minimális szinten tudtam használni. Hihetetlen, hogy az internet-megvonás micsoda lehetőségeket nyit meg az ember előtt, ugyanis amíg normál esetben itthon ültem volna, és néztem volna a képernyőt, ezalatt az egy hét alatt szinte minden nap csináltam valami hasznos(abb) dolgot, még ha csak olyan dolgokról is van szó, mint hogy átmentem a többiekhez. Azért nem volt sok időm az ilyen szórakozásokra, ugyanis a következő héten az egész családom betelepült Marne-la-Vallée-be. Az első utunk természetesen a jó öreg Café Mickeybe vezetett...
Sajnos nővérkém csak egy napra maradt, de a szüleimmel azért sikerült megismertetnem a környék látványosságait. Párizsra egy röpke délután jutott, de azt legalább hasznosan töltöttük: uncsi Louvre-, meg barátai helyett inkább a menő Rodin múzeumba mentünk!
Természetesen Disneylandre több idő kell, mint Párizsra, így aztán másnap végignyomtuk mindkét parkot.Crazy Peter, a space prison őrei azóta is keresnek téged! :)
A következő hétvége ismét kevesebb érdekességet tartogatott, de legalább ekkor volt a szülinapom. Sajnos idén nem kaptam személyre szóló special eventet, meg tűzijátékot, helyette csak egy sima parkozás jutott osztályrészemül, de azt legalább a vadiúj cipőmben nyomtam le :)
Mintha az elmúlt négy hét nem lett volna elég, júliust is jól megszerveztem magamnak. Elsején ugyanis már repültem is haza Budapestre, csak hogy a Cirmi tudja, élek még. Vicces volt munkából menni a reptérre, ugyanis szinte minden percre pontosan volt megtervezve, és ha csak egy kis elemmel probléma lett volna, lekésem volna az egész gépet. Így is körülbelül öt perccel a becsekkolás vége előtt estem be a reptérre, ahol egy cseppet elcsodálkoztam azon, hogy mi a fene 17 kiló a bőröndömben. Aztán szinte egyből be is szállhattam a gépbe, kilenckor meg már otthon volt Cirmivel, és éjfélkor bealudtam a Family Guy előtt, Cirmivel az ülemben. Hurrá!
A hétvégét abszolút semmittevéssel töltöttem, amibe leginkább az evés és a DVD-zés fért bele, na meg egy sör :) Sajnos azonban hétfőn már jöhettem is vissza, azzal a szomorú tudattal, hogy legközelebb októberben járok majd erre...
A következő hétvége ismét egy fokkal nyugisabb volt, azt leszámítva, hogy ekkor kezdődött a parkban a nyári szezon, így aztán mindkét este ott ültünk a parkban, és örültünk az esti felvonulásnak meg a tűzijátéknak. A hét többi napján amúgy nem annyira élvezet a boltban rohangálni, miközben hallom, hogy kint az emberek a tűzijáték alatt "óóó"-znak meg "ááá"-znak. :P
Mivel nem akartam a következő hétvégét is itt a mező közepén tölteni, ezért július közepén Luxembourg fele vettem az irányt. Volt cicázás, evés na meg uszodázás, Kicsit rossz volt belegondolni, hogy idén valószínűleg ez az egyetlen alkalom, hogy "strandolok", így aztán jó sokszor levetettem magam a mini-kamikaze csúszdán... :)
Ja, és persze volt Harry Potterezés is. A 130 perces filmből csak úgy 110 percet sírtam végig. Jó volt... :)
A legutóbbi hétvégém már viszonylag nyugisan telt, de azért megint belefért egy kis látogatás: Luca jött hozzám a barátjával Eindhovenből, csak hogy megtekintsük a párizsi akváriumot. Mivel a következő két hónapban valószínűleg nem lesz több látogatóm, ezért aztán gyorsan meg is beszéltem Lucáékkal, hogy szeptember végéig még valamikor megejthetnek egy Disney-hétvégét... :)
Aztán ki tudja, én még hova megyek... Egy jó London? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése