Cast Member Rage

Ugyan átmenetileg szüneteltettem a blogírást, de most mégis ingert érzek arra, hogy egy megosszak veletek néhány képet, amik mindenképp nosztalgiázásra csábítottak. Ezeket a képeket a"Rage Cast Member" című Facebook oldalon találtam, és nagyon tetszett az ötlet, hogy anekdoták helyett hírhedt mémeket felvonultatva mutatják be a Cast Memberek életét. Ha nem tudod, mi az a mém/meme/stb, akkor így jártál. Ha nem tudod, mi az a Cast Member, akkor meg még ilyenebbül.

A legjobb, hogy bár a "vicceket" az amerikai parkok alapján alkották, hamar kiderült, hogy a dolgok ott is nagyon hasonlóan működnek. Például a tengerentúlon is elhangzott már a lehető legdurvább kérdés...

Ez komolyan megtörtént, szerencsére nem velem. Aki még kezdő Disneys, annak mondanám, hogy Csipkerózsika hatalmas, rózsaszín kastélya a park kellős közepén található. Ha nem veszed észre, akkor súlyos gondok vannak veled. Ja, meg akkor is, amikor mi a kastélyról magyarázunk neked, mire te visszakérdezel: "Melyik kastély?". Facepalm.
Mondjuk erre a kérdésre még csak lehet válaszolni valahogy. Sokkal nagyobb bajban vagy, ha valaki azt kérdezi, hogy....

Jaj. Klasszikus. Persze, én azért vagyok ott, hogy segítsek a vendégeknek, de félreértés ne essék, nekem még sosem volt egy nagy i, mint információ betű a hátamra írva. Szívesen elmondom, hogy bizonyos attrakciókat hova dugtak el, de - sajnos - nem vagyok idegenvezető. Volt már, hogy olyan vendégekkel találkoztam, akik ezt a kérdést három órával zárás előtt tették fel nekem, mondván hogy ők egy attrakciót sem találtak. Fogj egy térképet, vazz.
Jaj, egyem meg a szíved. A válasz valószínűleg az, hogy nem. De Párizsban szinte biztos, hogy azt mondják majd, hogy az. A kedvencem az volt, amikor egy nő arról érdeklődött, hogy a fánkok mennyire frissek, aznap reggel készültek-e a parkban vagy nem. Nem tudtam mit mondjak erről, mivel én csak annyit tudok, hogy a fánkok akár napokig is ott állnak a raktárban/hűtőben, az meg jó kérdés, hogy mennyit álltak a gyártónál. Én tényleg nem is mondtam semmit, de megjelent kedves kollégám, aki megnyugtatta az aggódó hölgyet, hogy a fánkok teljesen frissek, aznap készültek. LOL. Kár, hogy nem azt mondta, hogy én magam csináltam őket....

Ez még kapcsolódik is az előzőhöz. Meglepő módon az ODF-nél időnként - igazi - almákat is árultunk, időnként pedig cukorbevonatos almákat is, amikről az emberek azt hitték, hogy enni kell és hogy finom. Pedig nem, szóval csodálkoztak is, miután a család összes tagjának vettek egyet, darabonként 3 euróért. Mivel a cukros almák szépek, ezért általában már kora délutánra eltűntek, és mindenki csak ezeket akarta. Nagy volt tehát az öröm, amikor meglátták nálam a szép almákat, előttük meg az 1 eurós táblát. Mondták is, hogy na akkor csináljak nekik candy apple-t. Megalol. Amúgy nem, nem igazi a gyümölcs, csak úgy kirakom ide, mert milyen jól néz ki néhány rohadt alma.

Ez pont így velem sosem történt, mert talán ha egyszer kellett sepregetéssel töltenem a napom, ám az érzést ismerem. A Disneynél soha semmi se jó, egyszer, mikor üresen állt a bolt, kimentem a kasszámból, hogy egy kicsit rendet rakjak az üzletben. Két perc se telt el, és már hallottam, hogy az egyik team leader rikácsol, hogy "hol a Petra??". Visszamegyek, mondom itt vagyok, mitakarsz, erre mondja hogy "ja semmi, csak nem tudtam hol vagy mert nem voltál a kasszádnál." Pff, mondom jólvan. Ezután a kasszám mellett maradtam, és ott segítettem az egyik kollégámat, mire 5 perc múlva újra előkerül a "hölgy" és megkérdezi, hogy miért nem rendezgetem a boltot. ARRGHHH. Jót úgyse tehetsz, ebbe sajnos jobb beletörődni. Hüpp-hüpp.
HAHAHA. Ezt viszont nagyon ismerem, pedig nem csak a popcornra igaz. Igen, annyiba kerül. Igen, tudom, drága. Igen, az innivaló is. Igen, minden drága. Főleg nekem, aki korábban azon is felháborodott, ha Budapesten kétszáz forintot elkértek egy üveg vízért. Ez van. És nem, nem tudok fél adagot adni, mivel a kasszán nincs olyan gomb, hogy fél adag. A legviccesebb az, amikor háborognak, hogy milyen drága, aztán végül az ajándékdobozos popcornt veszik meg, ami kétszer annyiba kerül, mint a sima. Te tudod....
Ezt is hányszor megkaptam... Meglepő módon nem én, de még csak nem is a Disney irányítja az időjárást, úgyhogy ha az egész vakációdon esett, azzal én nem tudok mit csinálni. Igen, megértem, szomorú, hogy eljöttetek egy hétre egy rakás pénzért és végig ömlött az eső, és a franciáknak 20 év kellett ahhoz, hogy rájöjjenek, talán olyan attrakciókat kellett volna csinálniuk Párizs mellett, amik zártak, de hát így jártunk, ezt kell szeretni. Hidd el, szívesen segítenék, de a kassza mögött állva, hotdogot vagy akármit árulva nem sokat tehetek... Sorry.
:D No comment.
Ez az egyik kedvencem, ezért is volt jó egy amerikai oldalon megtalálni. It's a small world afterall. Ez tényleg minden egyes alkalommal így történik, tízből mondjuk egy spanyol próbál ilyenkor egy-két nemzetközi szóval kommunikálni, a többiek hosszú körmondatokban teszik fel kérdéseiket. Persze jól csinálják, mert az esetek nagy részében tudom is, hogy mit akarnak. Az utolsó hónapokban amúgy már biztattam is a kedves vendégeket, hogy mondják csak, amit akarnak, úgyis kitalálom. Az első napjaim egyikén egy kollégám megkérdezte tőlem, hogy beszélek-e spanyolul; mondtam, hogy nem. "Majd fogsz". Na igen, ultimate Disney bölcsesség - minden Cast Member képes spanyolul mutogatni.
Story of my life.
"Hol van a legközelebbi wc?" - alap kérdés. És igen, az összes wc-t nehéz elmagyarázni, akkor is, ha éppen mellettük vagy. Most épp azért izgulok, mert elvileg márciustól a másik parkban, a Studiosban fogok dolgozni, ahol még nem olyan biztos a tudásom a wc-k elhelyezkedését illetően. Félek. Nagyon félek.
ÓÓÓÓÓ. Na igen, kivéve hogy nálunk nincsen XS se, akkor nem lenne probléma. A costuming működése örök rejtély marad, hiszen amíg nadrágban például fel tudom préselni magamra a 36-ost, addig szoknyában volt, hogy már 44-est vettem (persze akkor a derekam helyett a csípőmön hordtam, de akkor is). A legérdekesebbek mondjuk akkor is a kabátok, amiből még az egyesben is úgy néznék ki, mint valami kisgyerek apuka kabátjában, de ezt mondjuk sosem tudom igazolni, ugyanis még nem láttam 1es méretű kabátot. A kedvencem az volt, amikor tavaly télen mentem dolgozni, és gondoltam, most így a hóvihar közepén veszek kabátot is. Aha, kár hogy a legkisebb méret az ötös volt. Segítségképpen: a legnagyobb méret a hatos, amiket igazi Godzillákra terveztek. Szóval végül úgy döntöttem, hogy kemény vagyok, nincs erre szükség, és igazam is volt, mivel aznap kivételesen zárt helyen dolgoztam. Jjjeee!
Mint már mondtam, ilyen melóm csak egy napig volt, de az bőven elég is volt. Meglepő módon én annyira nem akadtam ki azon, ha valakik otthagyták a szemetet az asztalon, mert egyrészt így legalább volt mit csinálnom, másrészt az sokkal idegesítőbb volt, amikor szedtem ki a kukából a száz kilós szemeteszsákot, erre jön a vendég, és elkezdi belerakni a szemetet a kukába. Jobb esetbe úgy, hogy a kuka a kezemben, rosszabb esetben pedig az üres kukába. És aztán néz rám, és nem érti, én miért nem értékelem az igyekezetét. Nos, én nem véletlenszerűen szedtem ki a szemeteszsákot a kukákból, hanem akkor amikor már majdnem tele volt, mert így volt még olyan súlyban, hogy valahogy a hátamra dobva kivánszorogjak vele a kukáig. Ha még beleteszel nyolcvan dolgot, nem tudom becsukni, és akkor leszek igazán bajban. Egyébként még az idegesített, ha a szemét nagy része otthagyott kaja volt. Nem örültem, amikor ki kellett dobnom a szinte teli krumplis-dobozokat, miközben én már tök éhes voltam. Annál már csak az volt rosszabb, amikor az egész húsokat dobáltam ki. MINEK VESZEL OLYAT AMIT NEM ESZEL MEG? Hülye.
Ah igen, mindennapok az Emporiumban. Tény, hogy a legtöbb Disney-munkás közel sem annyira követi figyelemmel a park termékeit, mint én, de azért úgy nagy átlagban mégis jobban tudjuk, mit is lehet kapni a boltunkban. Imádom, amikor a vevő erősködik, hogy ő legutóbb látott valamit, én meg hiába mondom, hogy másfél éve dolgozom itt, de még soha, semelyik boltban nem láttam az említett terméket. A legjobb az volt, amikor egy kollégám fél órán keresztül próbálta kitalálni, pontosan melyik terméket látta két hónapja a vevő, már mindenkit megkérdezett, de én is csak egy vállrántással tudott válaszolni. Aztán a pasi huszadjára is elkezdi mesélni, milyen is volt az a Toy Storys táska: "Kék volt, nagy, és a Carrefourban láttam". Jajjj. És utána nem értette, hogy hogyan lehet, hogy mi azt nem áruljuk, hiszen az is Disney....


És akkor itt a másik, amikor tényleg nem tudom, hogy miről van szó, de nem azért, mert nem ismerem a termékpalettát, hanem mert nem értem a kérdést. A spanyol vevők az egy dolog, mert akkor elirányítom őket valami spanyolhoz, ahogy a franciák meg - ha épp nincs brit a boltban - hozzám irányítják az angolul furákat kérdezőket. De sok esetben a franciák is tudnak meglepetést okozni, így tanultam meg olyan szavakat franciául, mint gyűszű, kulacs vagy babakocsi. Most már szerintem nem tudnának meglepni az Emporiumban, így itt az ideje új helyre menni... :)

Óóó, ez talán a legjobb, és már korábban is említettem hasonló eseteket. A mai napig nem tudjuk felfogni, hogy amikor látják, hogy például a bolt közepén állok viktoriánus kosztümben, névtáblával, 20 kitűzővel a nyakamon, és kedvesen mosolygok, akkor vajon mi másért lehetnék ott, mint a fizetésért. Valamiért ezt túl bonyolult összerakni, ezért szerettem az Emporiumban, hogy amikor negyvenen álltak a kasszám előtt, akkor oldalról odaszólt valaki, és meg se várva, hogy legalább azt a tranzakciót befejezzem, elkezdi mondani, hogy mit is keres. Mindeközben egy tucat Cast Member van a boltban, akik csak pakolnak. Nem baj, én ügyesen multitaskolok, szóval majd felhívok valakit, miközben kasszázom, nem nagy ügy.

Nem. Majd én megveszem 50 centért a Jessicában. MUHAHAHA.