Jó öt hónap pihenés után sajnos ismét be kellett állnom a csatasorba, és felvennem a Disney-egyenruhámat - de hogy az eddigi jó szokásokon ne változtassunk, ismét új harci díszt kaptam, mégpedig a Walt Disney Studios merchandise kosztümjét, ami szép piros-fekete, azaz a kedvenc színeim (lehet ebben megyek majd egy bizonyos esküvőre!). Mivel az idei év meglehetősen különleges a Disney számára - a park 20 éves lett - ezért aztán szép új, ünnepi névtáblára is jutott, persze nem nekem, hiszen a tábla három másodperces elkészítését hosszú, akár több hetes-hónapos papírmunka előzi meg - így voltam én Charlotte, majd Celine, egy rövid ideig Carole és Mariann, most pedig így lettem Jennifer. Azért most már bátrabb vagyok, és a Jennifer nevet csak a kabátomon viselem, alatta ott lapul a régi névtáblás Petra is, csak hogy kellőképpen összezavarjuk a vendégeket.
A 20. évforduló mellett számomra ez a Disney-év más újdonságokat is tartalmaz, leginkább azt, hogy így jó másfél év után sikerült megunnom egykori boldogságom forrását, a parkot. Hát igen, ezt a pár tucat attrakciót csak egy bizonyos alkalommal lehet igazi örömmel átélni, és ha jól számolom, én már jóval túlléptem ezt a számot. Pán Péterek közben eltűntek a parkból, az új showhoz meg kicsi vagyok - lásd: nem látom mi történik a kastély aljára vetített dolgokon, mert mindig elém áll egy kétméteres apuka a gyerekével a nyakában -, így aztán új elfoglaltságok után kellett néznem. Mivel az otthon eltöltött rövid idő alatt meglehetősen sok időt töltöttem két cirmos cica társaságában, ezért aztán rendesen éreztem is a macskahiányt, úgyhogy hamar eldöntöttem, hogy az első adandó alkalommal bepótolom azt, amit tavaly nem sikerült összehoznom - elmegyek a "macskaparkba". Nos, meglepő módon idén nem hiába ültem a buszmegállóban, most meg is jött a kis volánbusz, és röpke másfél óra alatt meg is érkeztem a semmi közepére, ahol 140 gyönyörű cicát lehetett megcsodálni. Csodáltam is! Ha nem lett volna záróra - és nem kellett volna hazaérnem időben a Megasztárra, lol - még most is ott lennék...
Igazából a rengeteg macska közül nem is lehet eldönteni, hogy melyik volt a legaranyosabb. De nézzünk néhány olyan cicust, akik előtt legalább egy fél órát álltam csorgó nyállal...
A gepárdok... óó igen. Bár összességében azt vettem észre, hogy a kisebb testű macskák sokkal jobban megdobogtatták a szívem, azért a gepárdok is nagy hatással voltak rám - valószínűleg azért, mert ők voltak az első állatok, akiket megláttam a parkban, és lenyűgözött, hogy az addig alvó macska érkezésemre fogta magát, és odajött egy fotózás erejéig. Ezután persze jó sokáig ott toporogtam a kerítése előtt, remélve, hogy még visszajön, de inkább fogta magát és lefeküdt a barátjával együtt aludni. No igen, tipikus cica ez is :)
Európai vadmacska... Bár Cirmikém nem tőle származik, hanem afrikai társától, azért ő is eléggé lenyűgözött, főleg, mert amíg ott álltam, fel-alá mászkált és üvöltözött. Pont olyan volt, mintha Cirmike üvöltene a kajájáért. Cuki! :D
A szerválok már a londoni állatkertben is lenyűgöztek, itt is nagyon tetszettek, főleg, mert itt sokan voltak és együtt játszottak...
Homoki macska, vagy valami hasonló a neve ennek a kis csöppségnek, aki olyan, mint egy jó dagadt kölyökmacska. Itt igen erős késztetést éreztem arra, hogy beverjem az üvegfalat, és hazavigyek magammal egy-két cicát.... :)
A fehér oroszlánok nagyon szépek voltak, sajnos a fehér tigrisekkel most nem találkozhattam - majd legközelebb :)
Ezek a kis apróságok, akiket azt hiszem "margay"nak hívtak, a legtöbb cicához hasonlóan egész délután aludtak, de azért nagyon aranyosak voltak így is :D
egyből odajött,A tigrisekkel különleges kapcsolatom lehet, valószínűleg azért, mert a kínai horoszkóp alapján én is tigris vagyok. Három különböző fajtájú tigris volt a parkban, szumátrai, szibériai és maláj, és mindhárom fajta erős érdeklődést mutatott irántam... :P A szumátrai - a gepárdhoz hasonlóan - egyből odajött, lefeküdt a kerítés közelében, és nézett. De nagyon intenzíven. A szibériai már egy sziklán napozott, de azért az is meglehetősen sokáig szemlélt engem. A maláj tigriseket felülről lehetett megnézni, egy kilátóból - ahogy felmentem, az egyik tigris odafeküdt a kilátó alá, a másik pedig nézett.
Nem tudom miért, hiszen a többi macska leginkább csak elbújt, ezek a gyönyörűségek meg inkább odajöttek. Vittem volna haza mindegyiket, de féltem tőle, hogy a szobatársam nem örülne nekik (meg a buszjegy is biztos drága lett volna nekik), így aztán ott kellett hagynom őket...
A legjobban talán ezek a cicák tetszettek, akik a Google translate szerint a rozsdás macska névre hallgatnak. Mint kiderült, ezek a világ legkisebb macskái, és természetben szinte lehetetlen meglátni őket. Ők is olyanok voltak, mint a kölyökcicák, kis maroknyi angyalkák hülye fejjel, akik egymás hegyén-hátán aludtak. Miután megunták, hogy jó fél órán át meredten bámultam őket, nekiálltak játszani, meg egymást fürdetni, meg ilyenek.
Jajj!
Ne felejtkezzünk meg a lemurokról, azaz a makikról sem, akik bár nem tudom, hogy kerültek egy macskaparkba, de azért viccesek voltak a jógagyakorlataikkal... :)
Még kismillió képet tudnék felrakni, de tisztában vagyok vele, hogy ezek igazából senkit sem érdekelnek. Valószínűleg szívesebben olvasnátok az "új munkahelyemről", de arról most nem fogtok, majd csak legközelebb! :D Addigra talán lecseng bennem a macskamánia...
Persze nem fog, de azért lehet reménykedni... :)
Ui.: a címet anyukámnak dedikáltam :)
A 20. évforduló mellett számomra ez a Disney-év más újdonságokat is tartalmaz, leginkább azt, hogy így jó másfél év után sikerült megunnom egykori boldogságom forrását, a parkot. Hát igen, ezt a pár tucat attrakciót csak egy bizonyos alkalommal lehet igazi örömmel átélni, és ha jól számolom, én már jóval túlléptem ezt a számot. Pán Péterek közben eltűntek a parkból, az új showhoz meg kicsi vagyok - lásd: nem látom mi történik a kastély aljára vetített dolgokon, mert mindig elém áll egy kétméteres apuka a gyerekével a nyakában -, így aztán új elfoglaltságok után kellett néznem. Mivel az otthon eltöltött rövid idő alatt meglehetősen sok időt töltöttem két cirmos cica társaságában, ezért aztán rendesen éreztem is a macskahiányt, úgyhogy hamar eldöntöttem, hogy az első adandó alkalommal bepótolom azt, amit tavaly nem sikerült összehoznom - elmegyek a "macskaparkba". Nos, meglepő módon idén nem hiába ültem a buszmegállóban, most meg is jött a kis volánbusz, és röpke másfél óra alatt meg is érkeztem a semmi közepére, ahol 140 gyönyörű cicát lehetett megcsodálni. Csodáltam is! Ha nem lett volna záróra - és nem kellett volna hazaérnem időben a Megasztárra, lol - még most is ott lennék...
Igazából a rengeteg macska közül nem is lehet eldönteni, hogy melyik volt a legaranyosabb. De nézzünk néhány olyan cicust, akik előtt legalább egy fél órát álltam csorgó nyállal...
A gepárdok... óó igen. Bár összességében azt vettem észre, hogy a kisebb testű macskák sokkal jobban megdobogtatták a szívem, azért a gepárdok is nagy hatással voltak rám - valószínűleg azért, mert ők voltak az első állatok, akiket megláttam a parkban, és lenyűgözött, hogy az addig alvó macska érkezésemre fogta magát, és odajött egy fotózás erejéig. Ezután persze jó sokáig ott toporogtam a kerítése előtt, remélve, hogy még visszajön, de inkább fogta magát és lefeküdt a barátjával együtt aludni. No igen, tipikus cica ez is :)
Európai vadmacska... Bár Cirmikém nem tőle származik, hanem afrikai társától, azért ő is eléggé lenyűgözött, főleg, mert amíg ott álltam, fel-alá mászkált és üvöltözött. Pont olyan volt, mintha Cirmike üvöltene a kajájáért. Cuki! :D
A szerválok már a londoni állatkertben is lenyűgöztek, itt is nagyon tetszettek, főleg, mert itt sokan voltak és együtt játszottak...
Homoki macska, vagy valami hasonló a neve ennek a kis csöppségnek, aki olyan, mint egy jó dagadt kölyökmacska. Itt igen erős késztetést éreztem arra, hogy beverjem az üvegfalat, és hazavigyek magammal egy-két cicát.... :)
A fehér oroszlánok nagyon szépek voltak, sajnos a fehér tigrisekkel most nem találkozhattam - majd legközelebb :)
Ezek a kis apróságok, akiket azt hiszem "margay"nak hívtak, a legtöbb cicához hasonlóan egész délután aludtak, de azért nagyon aranyosak voltak így is :D
egyből odajött,A tigrisekkel különleges kapcsolatom lehet, valószínűleg azért, mert a kínai horoszkóp alapján én is tigris vagyok. Három különböző fajtájú tigris volt a parkban, szumátrai, szibériai és maláj, és mindhárom fajta erős érdeklődést mutatott irántam... :P A szumátrai - a gepárdhoz hasonlóan - egyből odajött, lefeküdt a kerítés közelében, és nézett. De nagyon intenzíven. A szibériai már egy sziklán napozott, de azért az is meglehetősen sokáig szemlélt engem. A maláj tigriseket felülről lehetett megnézni, egy kilátóból - ahogy felmentem, az egyik tigris odafeküdt a kilátó alá, a másik pedig nézett.
Nem tudom miért, hiszen a többi macska leginkább csak elbújt, ezek a gyönyörűségek meg inkább odajöttek. Vittem volna haza mindegyiket, de féltem tőle, hogy a szobatársam nem örülne nekik (meg a buszjegy is biztos drága lett volna nekik), így aztán ott kellett hagynom őket...
A legjobban talán ezek a cicák tetszettek, akik a Google translate szerint a rozsdás macska névre hallgatnak. Mint kiderült, ezek a világ legkisebb macskái, és természetben szinte lehetetlen meglátni őket. Ők is olyanok voltak, mint a kölyökcicák, kis maroknyi angyalkák hülye fejjel, akik egymás hegyén-hátán aludtak. Miután megunták, hogy jó fél órán át meredten bámultam őket, nekiálltak játszani, meg egymást fürdetni, meg ilyenek.
Jajj!
Ne felejtkezzünk meg a lemurokról, azaz a makikról sem, akik bár nem tudom, hogy kerültek egy macskaparkba, de azért viccesek voltak a jógagyakorlataikkal... :)
Még kismillió képet tudnék felrakni, de tisztában vagyok vele, hogy ezek igazából senkit sem érdekelnek. Valószínűleg szívesebben olvasnátok az "új munkahelyemről", de arról most nem fogtok, majd csak legközelebb! :D Addigra talán lecseng bennem a macskamánia...
Persze nem fog, de azért lehet reménykedni... :)
Ui.: a címet anyukámnak dedikáltam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése