Végeztem Párizzsal

Imádom a félrevezető címeket, a Neonnál jól belém nevelték a megtévesztés művészetét. Most se arról van szó, hogy valami hatalmas sokk hatására többet be  se akarom tenni a lábam ebbe az országba, hanem azt, hogy befejeztem a fővárost - mindent láttam, amit szerintem valaha is látni akartam.

Franciaországban a 26 a bűvös kor: eddig számít fiatalnak az ember, eddig járnak neki olyan dolgok, mint lakhatási támogatás, hétvégi olcsó BKV-jegy, kedvezmény a vonatokra, ifjúsági bankszámla és ami az ilyen fél-turistának a legfontosabb: ingyen belépőjegy Párizs szinte minden turistalátványosságára. Mivel két éve élek ebben az országban, eléggé hozzászoktam ehhez, így kicsit megviselne, ha azért, hogy bemehessek például a Louvre-ba, 10 eurót kellene fizetnem - ez körülbelül olyan, mint amikor Budapesten turistáskodás közben kiakadtam, hogy a Bazilikában 1 eurót kérnek a belépésért. Hé, én itt lakom, nem fizetek! :) Szóval azért, hogy ne érezzem azt, hogy valamit kihagytam, eltökéltem, hogy a 26. születésnapomig mindent megnézek még egyszer és 100 százalékosan. Ezért volt az, hogy az elmúlt három hónapban szinte minden időmet Párizsban töltöttem, és bejártam töviről-hegyire a Musée d'Orsayt, a Pompidou-t, felmásztam a Notre Dame és a Diadalív tetejére és törzsvendég lettem a Louvre-ban. Nem tudom, hogy büszke legyek magamra, vagy inkább szánalmas a dolog, de sok - nagyon sok - kirándulás után elmondhatom, hogy mindent láttam a Louvre-ban, amit csak lehetett. Minden egyes festményt, szobrot, műtárgyat. Persze a legtöbbször legszívesebben kikapartam volna az agyam, mert már elegem volt, hogy minden második festményen szenvedő-, vagy gyermek Jézus van, esetleg pucér férfi/nő, de így legalább nem érzek majd kísértést arra, hogy a következő 10 évben ismét betérjek a múzeumba - hacsak nem egy hónap első vasárnapján, amikor mindenkinek ingyenes a belépés, és amikor egy bizonyos Ágika két év után végre meglátogat :) - de erre majd visszatérünk később.

Egyiptomi köcsögök között tudtam meg, hogy volt Pepi király is - nem is egy

Madame Recamier szobája - J'adore!

Kedvenc Picasso-m a Pompidou-i modern művészet múzeumból

Quasimodo harangozik a Notre Dame-ban

 

Vízköpőkkel <3

Azért az előbb - ismételten - túloztam, amikor azt írtam, hogy minden szabadidőmet Párizsban töltöttem mostanában, hiszen az elmúlt hónapokban mondhatni bejártam Nyugat-Európát. A kirándulásaimat Londonnal kezdtem, ahol már vagy két hónapja nem voltam, és ahol részt vettem életem koncertjén :) Nem gondoltam volna 13 évesen, hogy újabb 13 évet kell majd élnem ahhoz, hogy élőben láthassam a Westlife-ot énekelni, de talán nem is baj, hogy csak a búcsúturnéra jutottam el, így az egész sokkal "epicebb" volt. A 13 év alatt amúgy se sokat változtak a fiúk, maximum a derékbőségük lett nagyobb.... :)

Jó helyem volt

Az út Londonba egyébként nagyon vicces volt, mert busszal mentem, és éjszaka utaztam odafele. Azt gondoltam, hogy az egész utat végigalszom majd, és reggel kipihenten ébredek majd Londonban. Nem éppen: bár kényelmetlen volt a busz, és körülbelül félóránként felébredtem, azért az alvással nem volt gond, egészen addig, amíg hajnali háromkor a határra értünk, és ott közölték, hogy akkor most le kell szállni, jön az útlevélvizsgálat. MIVAN? De én alszom, meg egyébként is rohadt hideg van! Ráadásul kétszer kellett átesni az útlevélvizsgálaton, a francia és az angol bácsik is jól megnéztek maguknak. Amúgy nem is értem, miért engedtek be az országba, amikor valószínűleg eléggé ijesztő fejem lehetett. Ennél ijesztőbb csak akkor lett a fejem, amikor rájöttem, hogy most akkor 1,5 órát hajózni fogunk, és nem lehet a buszon maradni. Nagyon szép volt hajnali ötkor a napfelkelte az óceán közepén, de ha nem hajnali ötkor lett volna, még szebb lett volna... :) Végül csak megérkeztem Londonba, ahol szintén múzeumoztam egy sort, meg összefutottam 1-2 ismerőssel. Hamar elment a napom, és másnap reggel már jöttem is vissza, A hazaút sokkal kellemesebb volt, mivel a fél busz üres volt, és így nekem például három helyen is volt, ahol eldőltem és az egész utat végigaludtam. :)

Visszafele már sokkal jobban értékeltem a kilátást

London után átruccantam Luxembourgba is, csak hogy egy kicsit macskázhassak, meg egész nap tévézhessek, ja és igen, hogy meglátogassam a tesómat, utána pedig Brüsszel következett, ahol Editke már két éve várt rám. :)
Brüsszelbe az utam sokkal kevésbé volt izgalmas, mint Londonba, itt a TGV-n a legdurvább az volt, hogy a félúton lévő Lille-Europe megállónál mindenki leszállt a  vonatról, és utána vagy 10 percig nem mentünk sehova, majd a vonat elindult visszafelé... Egy cseppet aggódtam, hogy most akkor visszavisznek Marne-la-Valéée-ba, de végül azért sikerült Brüsszelben kikötnöm. A rövid kis hétvégém alatt elmentünk és megnéztük Leuvent, ahova a 17 éves, Stella Artois rajongó énem már régóta vágyott. Szép volt, jó volt, söröztünk és megnéztük a Beguinage-t, majd visszatértünk Brüsszelbe, hogy ott folytassuk a sörözést. Egy olyan helyen, ahol annyi fajta sör van, hogy minden estére új itallapot csinálnak, ez nem volt túl nehéz, talán kicsit túl jól is sikerült a buli - másnap nem sok kedvem volt felkelni, de hát az Atomiumot csak meg kellett néznem... :)

Jó a buli :P

Hazaindulás előtt pedig még gyorsan megnéztem a Manneken Pis-t az éppen aktuális rucijába, benyomtam egy hatalmas és isteni gofrit, összefutottam egy régóta nem látott Annával is, majd jöttem is haza...
De nem ez az utazás az egyetlen, amit két év után sikerült véghezvinnem. A szülinapomnak köszönhetően  végre sikerült újra elmennem a Disney riválisához, az Asterix parkba, ahol nyolc éve egyszer már nagyon jól éreztem magam. A dolog most sem volt másképp, mindenre felültünk, amin sikítani lehet, többször is bőrig áztunk (az attrakciókon, nem az időjárás miatt :) ), közben lazításként Obelix-szel fotózkodtunk meg delfinshow-t néztünk. Nagyon jó volt :)

A képet egyszerűen nem tudtuk otthagyni...

Ezután pedig, mint már korábban is említettem, Ágika is befutott, akivel újra - és lehetőleg utoljára - bejártuk szinte egész Párizst. A pálmát valószínűleg az vitte el, hogy életemben először gyalog felmásztam az Eiffel-toronyra, hát mondjuk úgy, hogy nem esett jól, de most már ez is megvolt... :)

Van egy olyan érzésem, hogy a következő néhány hetem sem fog unalmasan telni... Azokról igyekszem majd rendesen beszámolni! :)