Szép-szép a Disney-élet, és nem kis örömmel szolgál számomra az a Halloween-őrület, ami itt van, de azért lássuk be: nyáron itt dolgozni azért jobb volt, hisz nyáron még akkor sem volt hideg, amikor hideg volt. Most sem elviselhetetlen a dolog, sőt, ma már szinte megsültünk a parkban, ám azért vannak nehéz időszakok. Persze nem nekem... :) Az összes munkatársam, a menedzserrel meg a team leaderekkel együtt azon röhög, hogy amíg mindenki megfagy, addig Petra továbbra is csak egy szál kardigánban téblábol a karácsonyi vásárban. A menedzser egyik reggel például ötperces előadást tartott arról, hogy milyen hideg van, ezért mindenki vegye fel a kabátját, kesztyűjét, sálját, stb, de közben minden mondat végén hozzátette, hogy "kivéve persze Petrát, aki nem fázik". Na igen, jó öreg magyarként azért elég nagy előnnyel rendelkezem a spanyolokkal és az olaszokkal szemben, akik nem túlzottan vannak hozzászokva ehhez a négy évszak teóriához... :) Én csak azt nem értem, mit is fognak ezek az okoskák télen hordani, ha már most - kabátostul - megfagynak? Ráadásul a mi kis kunyhóink szerencsére fűtöttek, de amíg én folyamatosan csavarom le a fűtést, mert már megsülök, addig ezek a szerencsétlenek kabátostul állnak ott. Lesz itt még sírás... :)
Persze nem csak a munkatársaim, de a vendégek is sokszor néznek rám furán, több okból is persze - az egyik ilyen természetesen a Barbapapához kötődik. Az eddigi tapasztalataim alapján szinte minden nap be fognak osztani barbe-á-papát csinálni egy jó órára, és a barbapapa gép olyan meleg, hogy rendszeresen egy szál rövidujjúban csinálom. Na, el lehet képzelni, milyen fejeket vágnak a vendégek, akik állnak ott nagykabátban, és látják, hogy a kiscsaj meg épp veszi le a kardigánját. Persze mindezt kint a szabadban, nem egy zárt térben. Nagyon hardcore vagyok :) Barbe-á-papáról egyébként még tudnék sztorizni, például hogy rendszeresen csurom vizes alkarral fejezem be a melót, vagy hogy a múltkor utána annyira fájt a karom, hogy az étteremben eldobtam a tálcámat, mert nem bírtam megtartani, de szerintem hanyagoljuk a témát... :)
Amúgy velem is megesik olykor-olykor, hogy bizony fázom, de persze csak olyankor, amikor nem az egyik szép kis kunyhónkban álldogálok, hanem kiállítanak eléjük, hogy "na akkor csináld az animációt". Jeee! Három órán keresztül kint állni a placcon, balettcipőben meg egy szál kardigánban nem akkora móka, mint ahogy az ember azt elképzeli, szóval ilyenkor valahogy fel kell dobni a hangulatot. Erre az egyik megoldás fentről érkezik, azaz annak, akit kiállítanak a bódék elé mindig a kezébe nyomják a repülő Buzz Lightyeart, hogy tessék vele szórakozni. A probléma ezzel csupán annyi, hogy ezek a 20 eurós kis babák igencsak silány minőségűek, és csak nem akarnak rendesen repülni, vagy leginkább csak a föld felett 10 centivel. Három óra alatt persze azért az ember valamennyire elsajátítja azt, hogyan kell - legalább rövid időre - rávenni Buzzt arra, hogy rendesen repüljön, és ilyenkor persze az arra sétáló emberek tátott szájjal bámulják a dolgot. Ekkor a "hú de jól csinálod az animációt" Petra majom módon odaadja a kisgyereknek a cuccot, hogy kipróbálhassák, de eddig még igazából egy gyereknek se sikerült rendesen megröptetnie. Ilyenkor Petra kicsit rosszul érzi magát, majd nagyot néz, mikor apuka megkérdezi, hogy "na akkor hol lehet fizetni?" Nemértemazembereket.
A másik módja az önszórakoztatásnak - na meg az eladások növelésének - az, hogy én rendszeresen felveszek egy utamba kerülő sapkát/kalapot/hajráfot/fülmelegítőt/Mickey-fület, egyrészt mert a füleim furcsa módon akkor is fáznak, amikor semmi más nem, másrészt mert poén, na. Ezekért a cuccokért sajnálnék 10-20-30 eurót kiadni, mert ugye úgysem hordanám őket, így aztán nagyon jó, hogy munka közben az összeset kipróbálhatom. Kicsit bizarr ugyan mikulássapkában dolgozni októberben, de azért még mindig jobb, mintha a munkahelyi zöld manósityakot kellene felrakni. A kedvenc fejdíszem eddig amúgy egy hatalmas cica-sapka volt, cicafülekkel meg Marie-féle masnival (aki nem ismeri Marie-t, az szégyellje magát), de ennek a Minnie-egér változata is bejött - nem csak nekem, de a vevőknek is. Cseppet meglepődtem, amikor odajött hozzám egy nem is olyan kicsi fiú, és az anyukája meg nekiállt integetni, hogy na akkor ő most készít majd rólunk egy fotót. Sztár lettem! Remélem felkerül majd a netre is a kép Charlotte-ról, az enyhén idióta cast memberről... :)
Legalább a gonoszok nem fáznak
Amúgy velem is megesik olykor-olykor, hogy bizony fázom, de persze csak olyankor, amikor nem az egyik szép kis kunyhónkban álldogálok, hanem kiállítanak eléjük, hogy "na akkor csináld az animációt". Jeee! Három órán keresztül kint állni a placcon, balettcipőben meg egy szál kardigánban nem akkora móka, mint ahogy az ember azt elképzeli, szóval ilyenkor valahogy fel kell dobni a hangulatot. Erre az egyik megoldás fentről érkezik, azaz annak, akit kiállítanak a bódék elé mindig a kezébe nyomják a repülő Buzz Lightyeart, hogy tessék vele szórakozni. A probléma ezzel csupán annyi, hogy ezek a 20 eurós kis babák igencsak silány minőségűek, és csak nem akarnak rendesen repülni, vagy leginkább csak a föld felett 10 centivel. Három óra alatt persze azért az ember valamennyire elsajátítja azt, hogyan kell - legalább rövid időre - rávenni Buzzt arra, hogy rendesen repüljön, és ilyenkor persze az arra sétáló emberek tátott szájjal bámulják a dolgot. Ekkor a "hú de jól csinálod az animációt" Petra majom módon odaadja a kisgyereknek a cuccot, hogy kipróbálhassák, de eddig még igazából egy gyereknek se sikerült rendesen megröptetnie. Ilyenkor Petra kicsit rosszul érzi magát, majd nagyot néz, mikor apuka megkérdezi, hogy "na akkor hol lehet fizetni?" Nemértemazembereket.
A másik módja az önszórakoztatásnak - na meg az eladások növelésének - az, hogy én rendszeresen felveszek egy utamba kerülő sapkát/kalapot/hajráfot/fülmelegítőt/Mickey-fület, egyrészt mert a füleim furcsa módon akkor is fáznak, amikor semmi más nem, másrészt mert poén, na. Ezekért a cuccokért sajnálnék 10-20-30 eurót kiadni, mert ugye úgysem hordanám őket, így aztán nagyon jó, hogy munka közben az összeset kipróbálhatom. Kicsit bizarr ugyan mikulássapkában dolgozni októberben, de azért még mindig jobb, mintha a munkahelyi zöld manósityakot kellene felrakni. A kedvenc fejdíszem eddig amúgy egy hatalmas cica-sapka volt, cicafülekkel meg Marie-féle masnival (aki nem ismeri Marie-t, az szégyellje magát), de ennek a Minnie-egér változata is bejött - nem csak nekem, de a vevőknek is. Cseppet meglepődtem, amikor odajött hozzám egy nem is olyan kicsi fiú, és az anyukája meg nekiállt integetni, hogy na akkor ő most készít majd rólunk egy fotót. Sztár lettem! Remélem felkerül majd a netre is a kép Charlotte-ról, az enyhén idióta cast memberről... :)
Legalább a gonoszok nem fáznak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése