Nightmare before Christmas

Egy kiadós háromhetes bulisorozattal végül csak lezárult Halloween, így én is visszatérhettem az élők sorába (ha-ha). Persze Disney nem vesztegeti idejét, kedd reggel, azaz november 2-án már szörnyű látvány fogadott minket a parkban: HÓ! Nem igazi, természetesen, hanem jóféle műhó, annak jeleként, hogy itt a karácsony. Nos, bármennyire is odavagyok ezért az ünnepért, azért egy kicsit mégis durvának tartom azt, hogy november elején már áll a fa Disneylandben - ráadásul mivel én amúgy is a karácsonyi vásárban dolgozom, ezért aztán én már eddig is kaptam bőven az ünnepi hangulatból. Azt pedig tegyük még hozzá, hogy nem csak azért bosszant most ez a khmm... érdekes dekoráció, mert TV híján még nem láttam azt a bizonyos Coca-Cola reklámot, ami a Karácsony kezdetét jelzi, hanem azért is, mert ezzel végérvényesen véget ért a Halloween. Ami pedig jó volt. Néhány kis bukkanót leszámítva...

Az egyik ilyen például az egyik Disney-féle Halloween partyn történt, ami a Mickey's Not-So-Scary Halloween partyja néven futott. Nos, ezt a kis eseményt négyszer tartották meg az elmúlt hetekben, mint elő-Halloween bulit, amit inkább családosoknak ajánlanak, mivel ugyebár nem-túl-scary. Az elsőről én sajnálatos módon lemaradtam, de a többiről már persze nem, és miután majom módon - szerintem egyedüliként - kifizettem két bulira is a belépőt, úgy gondoltam, hogy na a harmadik az már ingyen jár. Mivel ezeken a bulikon nem igazán volt ellenőrzés, max annyi, hogy néhány attrakcióra nem engedtek be, ezért aztán harmadjára is nagyon jól éreztük magunkat, leszámítva az utolsó fél-egy órát. Úgy este fél11 körül már kicsit enyhűlt az ellenőrzés, így aztán két barátnőmmel fogtuk magunkat, és megcéloztuk a Karib-tenger kalózait, ahol az egyik lánnyal már az előző alkalommal is igencsak jól elvoltunk, miután a kalózok nem engedtek kiszállni minket a hajóból, és csak ketten ülve mennünk kellett még egy kört. Nos, most, hogy már hárman voltunk, és már alapból csak mi ültünk a hajóban, ja és mivel totálisan elmebetegek vagyunk, valahogy kitaláltuk, hogy na, akkor legyen az, hogy mikor a ride végén készítenek egy fotót, akkor mi forduljunk meg, és mutassuk a fenekünket (hangsúlyozom, nem a mezítelen fenekünket. Annyira hülyék még mi sem vagyunk). A dolog meg is történt, csak a kép nem lett túl jó, mivel az első sorban ültünk, és nem sok minden látszódott a fotón.
És itt kezdődött a baj.
Miután három órát röhögtünk már ezen a képen is, kitaláltuk, hogy na akkor menjünk még egy kört, és üljünk külön sorokba, és akkor majd sokkal jobb lesz a kép. Az így készült kép már olyannyira jól sikerült, hogy mikor okos barátném meg akarta azt venni, az eladó fiú csak röhögött öt percig, majd odaadott nekünk két képet ingyen (hellóóó, hárman voltunk...). Nagy boldogan mentünk ki, már majdnem a park közepén voltunk, ahol a hamarosan kezdődő felvonulásnak köszönhetően jó nagy tömeg volt, amikor felbukkant előttünk egy kalóz. Mondja, hogy jegyeket-bérleteket, na akkor kicsit lefagytunk. Nincs jegy, na hát akkor hívja a szekuritit. Aztán valahogy rájött, hogy azért nincs jegyünk, mert ott dolgozunk - és innentől kezdve az már tökre nem érdekelte, hogy nincs jegyünk. Mert akkor adjuk az ID-t. Elkezdte felírni a nevünket, stb stb, majd úgy 5 perc után kiderült, hogy most éppen az a problémája, hogy felálltunk az attrakción, ami tilos, és meg is halhattunk volna, stb stb. Kiderült az is, hogy a csávesz látta, hogy külön sorokba ültünk, és gondolta, hogy valami rosszban sántikálunk, szóval szólt, hogy figyeljék, mit is csinálunk. Majd levadászott minket a parkban - nem semmi. Ezután még legalább 10-15 percig terrorizált minket, hogy szól a menedzserünknek, akár ki is rúghatnak, ilyenek, mi már majdnem sírva álltunk ott, hogy ne csinálja már. Végül magam se tudom mi történt, egyszer csak közölte, hogy jó, akkor legközelebb ha a kalózok közelébe járunk, akkor viszünk neki egy kávét (hö, tudod ki megy a közeljövőben a kalózok közelébe!!!)... Azért persze ezután még napokig rettegtünk, hogy mégis bekattan, és szól a menedzserünknek, de mivel még mindig itt vagyok, ezért asszem most már kezdhetek megnyugodni - ja, meg azért is, mert azóta összefutottam vele a menzán, és röhögve megkérdezte, hogy jól vagyok-e... A kis vicces... :)
(Egyébként elgondolkoztam, hogy dekorációnak berakjam-e ide az ominózus fényképet, de úgy gondolom, hogy jobb az ilyen képeket nem felrakni az internetre... :D)
A következő Halloween-buli is tartogatott bőven meglepetéseket. Ezt október 30-án tartották a Studiosban, azaz "a másik parkban", és mivel Terrorific Night néven futott, ezért számítani lehetett ijesztő dolgokra. Számítottunk is, de persze nem mindenre. Igazán vicces volt, ahogy az egyébként kifejezetten unalmas dolgokból ijesztő és vicces attrakciókat varázsoltak - a Studio Tram Tourban az uncsi díszletek közül mindenféle démonok meg zombik jöttek elő ijesztgetni, az Armageddon félórás jelentéktelen hülyesége helyett ufók rémisztgettek, a Tower of Terrorban korhű emberek mászkáltak és csinálták a showt...

Welcome to the Hollywood Tower Hotel

Ám amitől a legjobban megijedtünk végül az olyan dolog volt, amit nem a park gondos tervezésének köszönhetünk. A Rock'n'rollercoasterre alapjáratok maximum 5 perceket kell várni, na az este folyamán a várakozási idő elérte a 80 percet is. Na szép, mondtuk, de hát azért mégiscsak ki kéne próbálni, nem hiába állnak oda annyian. Az este végére a várakozási idő már 45 perce csökkent (és végül csak 30 percet vártunk), és nem csalódtunk az attrakcióban - Aerosmith kihúzva, helyette láncfűrészes csávesz támadt ránk a stúdióban, a megszokott visszaszámlálást meg gitározásra cserélték le: egy csávó egyre gyorsabban gitározott, ahogy közeledett a kilövés. Mivel én mindig is nulla zenei érzékkel rendelkeztem, ezért aztán sehogy se sikerült felkészülni a kilövésre, ami ugye abból áll, hogy 1 mp alatt 100 km/h-ra gyorsulunk fel, úgyhogy volt meglepetés rendesen. A hullámvasút maga is nagyon jó lett, para fényekkel meg sikolyhangokkal, szóval amint lejöttünk róla már futottunk is, hogy na még egyszer zárás előtt felférjünk rá. Most egy röpke 20 perc várakozás után már bent is voltunk, jót röhögtünk azokon, akik megijedtek a láncfűrésztől, élveztük a hullámvasutat, amikor egyszer csak megállt. Csak úgy, a semmi közepén (még jó, hogy nem fejjel lefelé). Nos, amikor a Peter Pan vagy a szellemkastély megáll, akkor az ember jót röhög, de amikor egy több, mint 100 km/h-val közlekedő cucc áll meg, akkor azért annyira nem boldog - főleg, mert a para sikolyok még mindig bömböltek a hangszóróból, meg tovább villogtak a nem túl barátságos fények, én meg kezdtem teljesen bepánikolni, hogy mi van, ha az utánunk jövő kocsit nem tudják leállítani, és az majd szépen teljes erőből belénk jön, mi meg jól meghalunk, vagy legalábbis lebénulunk. Kb. 5 percig álltunk így, félig rettegve, félig röhögve, amikor bemondták, hogy na akkor türelem, tornaterem, és leoltották a villanyt meg kikapcsoltak mindent. Így a sötétben még egy jó öt percet álltunk, erőteljes röhögés közepén, miután valaki bekiabálta, hogy "na, bezárt a park". Köszönjük, tényleg terrorific lett a night :)

Aztán a másnap, azaz Halloween napja is igazi rémálom volt, köszönhetően az óraátállításnak. Kicsit aggódtam, hogy mivel 2 után sikerült csak lefeküdnöm, ezért lehet, hogy másnap kissé fáradt leszek, szóval igencsak meglepődtem reggel, hogy ahhoz képest, amennyit aludtam, meglepően kipihent vagyok. Szép nyugodtan reggeliztem, amikor megjelent az egyik lakótársam. Kérdezi, hogy átállítottam-e az órát. Mondom persze. Akkor hány óra van? Mondom 8 valamennyi. Aha, mondja, inkább 9 valamennyi. Miiiiiii? Kiderült, hogy nekem olyan okos mobiltelefonom van, ami miután én éjfél után átállítottam az órát, fogta magát, és éjszaka még eggyel visszaállította azt. Nem igazán voltam boldog, amikor erre rájöttem 9 óra 20 perckor, főleg annak a tudatában nem, hogy 9 óra 25 perckor én már kezdek is dolgozni. Jeeee!!! Gyors telefon be, hogy jajjelnézésthülyevagyok, majd rohanás be - vagyis lett volna rohanás, ha a buszok itt nem óránként járnának kb. Egy jó óra késéssel sikerült beesnem, majd magyarázhattam el mindenkinek, hogy mi is történt, elég kevesen nevettek csak ki a dolog miatt, de mondták, hogy "nem vészes, nem vészes". Persze miért is hagytam volna ennyiben a napot, meg a jó benyomásokat, ezután még sikerült egy szép nagy fémlapot (a kassza tetejét) ráejteni az egyik legszigorúbb team leaderem lábára. A csávó eddig mindenkit csesztetett, kivéve engem, mert én szőke vagyok, ő meg arab, na hát kíváncsi vagyok, most mennyire változik meg a kapcsolatunk... :) A nap hátralevő része se volt sokkal jobb, miután bekerültem a legunalmasabb bódéba, ahol egész nap nem csinálsz semmit, és ahol én az ideggörcsömben feltageltem mindent, ami csak a kezeim köré került, majd mikor már örültem, hogy mehetek barbapapázni, csak újabb szenvedés következett, mert valamiért egy átkozott barbát se tudtam megcsinálni normálisan. Ezen a napon már az se segített sokat, hogy aznap volt a fő Halloween-buli - már csak azért se, mert ezért csomó pénzt kellett fizetni, mert tényleg volt security, és mégis ez volt magasan a legunalmasabb buli.
De egyik sztori se ér fel azzal a horrorral, ami akkor ért, mikor megláttam a havat a kastély előtt...

Ui.: A bejegyzés címe egy újabb kis okos vicc, amit persze rajtam kívül senki sem ért. A Nightmare before Christmas az ügyebár egy Tim Burton-féle Disney-film, amit mindig előhúznak Halloweenkor. A többit találjátok ki magatoktól.
Hihi, haha... Ho-ho-ho...